Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
IV. Fejezet. A számítás és fontosabb segédeszközei
68 A geodéziai számításokban a számok felírásakor tizedes jelül a vesszőt („kommá“-t) használjuk. A felirt számokat könnyen áttekintendő, az egyes számjegyek a tizedes jeltől kezdve jobbra és balra hármas csoportokban Írandók fel, például 3 327 824,425 32 m. A tizedesjel után felirt számjegyek száma — vagyis a számítás élessége — a számjegyek gyakorlati jelentőségétől függ. Általában a számítások során a kikerekitések miatt mindig egy jeggyel több Írandó fel, mint amennyi a gyakorlati cél számára szükséges. Ha például az eredményekben a cm még jelentős, akkor a számítások mm re pontosan végzendők. A számítások során gyakran előfordulhat, hogy a tizedesjel után több számjegy adódik ki, mint amennyire szükségünk van. Ilyen esetekben a fölös számrészt — javítással, vagy anélkül — elhagyjuk. A számcsonkitásoknak, illetve kikerekitéseknek helyes szabályai a a következők. /. Ha az elhagyandó számrész kisebb, mint az utolsó még megtartandó helybeli egység fele, a számrész elhagyandó anélkül, hogy a megmaradó részen változtatnánk (javítás nincs). Például 484, 52 34 helyett 484, 52 Írandó, 8,3\257 „ S, 3 „ 0,3\495 * 0,3 „ 2. Ha az elhagyandó számrész nagyobb, mint az utolsó még meg. iartandó helybeli egység fele, akkor a megtartandó számrész utolsó számjegyét egy egységgel megnagyobbítjuk (javítás van). Például: 484, 52\S92 helyett 484, 53 Írandó, 84, 62 501 „ 84, 63 „ 7,998 „ 8,00 „ 3. Ha az elhagyandó számrész éppen akkora, mint az utolsó még megtartandó helybeli egység fele, akkor a megtartandó számrész utolsó számát egy jéggel megnagyobbítjuk, ha az ^ms volt, változatlanul hagyjuk, ha pémmn volt (azaz javítás csak akkor van, ha a megtartandó utolsó számjegy páratlan).
