Oltay Károly: Geodézia 1. (Budapest, 1919)
III. Fejezet. A mérési hibák elmélete és a kiegyenlítő számítás
66 Ámde definiciószerüleg cv = 0 • . . J . : vagyis Jelöljük és akkor as- ot n2 -al sl-ot ni -al !’2 = »■- + /4 A /i értéket a mérési eredmény közép-teljeshibájának, a /jv -é közép-véletlenhibájának, az a-t a hiba állandó részének nevezzük. Ha tehát a mérési eredményben szabályos hibától is kell tartanunk, akkor élesen meg kell különböztetni a közép-teljeshibát a közép- véletlenhibától, mert a kettő felcserélése téves következtetésekre vezethet. 4* A valószínű hiba. Összefüggések a szokásos hibaméríékek között. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy régebben a pontosság mérlegelésére a valószínű hibát (jele: p) is használták. Szabatos definitiója a Gauss-féle hibatörvénnyel függ össze s értéke a középhibából számítható. Ugyanis, ha rj valamely eredmény középhibája és p a valószínű hibája, akkor p = 0 674 n és viszont /< = 1,4S3 p Az átlagos hiba (ß) és a középhiba (//.) között pedig a következő összefüggések vannak /z = 1,253 b, és & = 0,798 /i. Vagyis a középhiba ismeretével, úgy a valószínű, mint az átlagos hiba számítható. A modern gyakorlat már majdnem kizárólag a középhibát használja. •v
