Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
6.3.3.2.2.1. Hazai eredetű kisvízfolyásaink sokévi átlagos vízszállítását jellemző hidrológiai hossz-szelvények és megszerkesztésük A vízfolyások vízszállításának évi V összegét az évi KÖQ középvízhozamok jól jellemzik, hiszen nyilvánvaló, hogy •31,6-106(s) = £Q(t)dt év 6.86 A vízgyűjtő területre hullott csapadékból a medrekbe jutó felszíni lefolyás a vízfolyásban a befogadó felé haladva összegeződik és ennek megfelelően a vízfolyások középvízhozama az L [mm/év km2] évi fajlagos lefolyás és az A [km2] vízgyűjtő terület szorzataként számítható. A 6.86 összefüggés felhasználásával ezen fajlagos lefolyás [mm/év-km2] dimenziójú értéke [m3/skm2] dimenziójú q fajlagos középvízhozamra is átszámítható. Ezen érték és a vízfolyás adott. A torkolatától L távolságban lévő vízhozam-nyilvántartó szelvényének KÖQ középvízhozama közötti egyértelmű KÖQ(L) = q(L)-A(L) 6.87 kapcsolat felhasználható a vízfolyás vízszállítása vízfolyás hossza menti alakulásának a jellemzésére. A fajlagos lefolyás sokévi átlagának becslésére a század elején általános érvényű empirikus összefüggéseket dolgoztak ki, amelyek segítségével az egyes évszakok csapadékának a hőmérsékletek szerint súlyozott átlagából (Langbein, Coutagne, Lászlóffy) a fajlagos lefolyás sokévi átlaga becsülhető. Ezen átlagos felszíni lefolyások földrajzi pontonként meghatározott értékei alapján bármely hazai eredetű vízfolyásra a fajlagos lefolyások q0 sokévi átlagának q0 = f(L) 6.88 hidrológiai hossz-szelvénye megszerkeszthető és így az A vízgyűjtő területek A = f(L) 6.89 hidrológiai hossz-szelvényéből 6.88 alapján vízfolyás vízszállítását jellemző KÖQ sokévi közép vízhozamok KÖQ = f(L) 6.90 hidrológiai hossz-szelvénye előállítható. A q0 fajlagos lefolyások sokévi átlagának Lászlóffy Woldemár professzor által, a Langbein-Coutagne összefüggés alapján 1954-ben szerkesztett izovonalas térképét az 96
