Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
A Duna egyre kevesebb friss vizet kapó mellékágainak a kikotrása mellett ezen mellékágak felvízi torkolata mentén a Duna anyamedre szabályozási műveinek olyan fejlesztését tervezik, amely biztosítja, hogy a mellékágba hordalékmentes tiszta víz jusson. Azaz az anyamederben, a torkolati szelvényben olyan keresztáramlásokat kell kialakítani, amelyekbejn a víz a felszínen a mellékág torkolata felé, a fenékszint közelében ellenkező irányban mozog. Ilyen keresztáramlások a folyó homorú partjain alakulnak ki: amennyiben tehát a torkolat közelében homorú part alakítható ki, a probléma megoldható. Ellenkező esetben, vagy inflexiós pontok, illetve egyenes szakaszok esetében a keresztáramlások úgynevezett fenékpanelek és úszópanelek megfelelően méretezett sorozatával biztosítható. Mindkét esetben azonban ezen beavatkozások befolyásolhatják a folyószakasz hajózási viszonyait és ami ennél sokkal fontosabb a jéglevonulási viszonyokat is. 1956 telén ugyanis a Gemenci erdő melletti Duna szakasz inflexiós pontjaiban kialakult „rossz” gázlókon a jég megakadt és a gázló homokpadjába több deciméter mélységben belefagyott. Az így képződött jégtorlaszt semmiféle módon, sem jégtörő hajókkal, sem robbantással, sem bombázással nem lehetett felszakítani. Ennek következtében a Duna mindkét oldalán ezen jégtorlasz okozta jeges árvíz az árvédelmi töltéseket áthágta, átszakította és a mentett ártérnek szinte valamennyi községét ezen árvíz lerombolta. A jeges árvíz után ezen folyószakasz szabályozási műveit igen gondosan átépítették, a torlaszképző gázlókat felszámolták, a medert a hajózás biztosítása mellett a szabad jéglevonulás teljes biztosításával stabilizálták. A mellékágak hordalékmentes vízzel való revitalizációjához szükséges folyószabályozási munkák tehát igen gondos előkészítést, tervezést igényelnek. A tervezett megoldások jégjárás szempontjából való megbízhatóságát torzításmentes kisminták hidraulikai laboratóriumi vizsgálatával lehet ellenőrizni. Ezen kisminta kísérletek azonban igen kétségesek és több változat vizsgálata a költségek megsokszorozásával jár. A megoldást a kétdimenziós numerikus hidraulikai modelleket leíró parciális differenciál egyenletek számítógépi elemzése szolgáltatja. A gondosan megszerkesztett számítógépi modell alapján a különböző műszaki megoldások közül a legmegbízhatóbb megválasztható és ezen kiválasztott megoldásra kell csak hidraulikai laboratóriumi kismintát építeni. A kétdimenziós számítógépi modellt természetesen a vizsgálandó vízrendszerre kalibrálni kell. Az anyameder és a mellékág meder adatait közvetlen és részletes mederfelvételek alapján kell a programba tölteni. A meder érdességét vízhozam és esés mérés alapján a li — Q = Jl-R3 .^f.A n Chézy képlettel kell számolni: 2 R3 •yfí-A 6.61 6.62 80
