Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
Az ábrákról leolvasott értékekből megszerkeszthető a három jellemző vízállásnak megfelelő éves időtartamok eloszlásfüggvényei, amelyek alapján a mai és a század eleji állapot vízháztartása összehasonlítható. Hasonló módon számítható az ezeket a mértékadó szinteket meghaladó azaz a részleges, vagy teljes elöntést előidéző árhullámok évi számának a feltételes valószínűségi eloszlásai (IV.-32./a.-b. ábra). A Duna mohácsi szelvényében századunkban több mint 1,5 méterrel csökkent vízállások következtében a század elején az árhullámok különböző szintek fölötti évi számainak feltételes valószínűségi eloszlás függvényei szerint a század elején a Duna hullámtéri mellékágaiba befolyó, a hullámtérre kifolyó és az egész hullámteret elöntő árhullámok számainak a meghaladási valószínűségei jóval nagyobbak voltak mint mostaniak. Alapszint om Arhullámos időszakok számának eloszlása DUNA - BAJA Árhullámok darabsráma 1901-1930 időszak adataiból a Cramér-Leadbetter metszék-módszerrel szerkesztett feltételes eloszlásfüggvények görbeseregei IV.-32./a. ábra A két időszakot jellemző ábrákból leolvasható, hogy az évszázad első harmadában 50%-os valószínűséggel 43 napon át volt az egész hullámtéren víz. Ma az egész hullámteret 50%-os valószínűséggel évente csak 17. napon át önti el a Duna vize. Az élő környezet életlehetőségét alakító száradási folyamatot előidéző folyami vízállások - amint azt a Rhone völgyében végzik - csak a természet környezet igényeinek megfelelően működtetett (de egyúttal bőséges vízenergiát is termelő) vízlépcsőkkel szabályozhatók. E vízlépcsőkkel az alvíz felől visszaduzzasztva a területen akár konstans vizenyős állapot állandósítható. 78
