Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
alapvízhozamot nem haladja meg. A hasznosítható esés pedig nyilvánvalóan a duz- zasztási szint és az alvízi vízszint különbsége. A folyami vízerőműveknél a duzzasztási szint többnyire állandó, de az alvíz szintje a természetes vízhozamoknak - a megfelelő vízhozamgörbével jellemzett - függvénye. A termelt vízerőt jellemző szorzatnak az érkező vízhozamokkal ellentétesen alakuló értéke tehát ugyancsak sztochasztikus folyamat, amelynek elemzésével lehet a vízenergia-termelés biztonságát, gazdaságosságát jellemezni. Az első ilyen jellemzést az átlagos tartósságok fogalmának adaptálásával, az úgynevezett kucsmagörbével fogalmazták meg. Ezen kucsmagörbe a termelhető vízenergia G(En,x) = R(En^ x) 6.50 „tartóssági görbéje”, ahol R(En £ x) azon napok aránya az észlelési időszak összes napjához viszonyítva, amelyek során a termelt En energia x értéket meghaladta. Ezt a G(En,x) „tartóssági görbét” a napi H vízállások éves átlagos G(H,x) = R(H2íx) 6.51 tartóssági görbéjének és a vízerőmű alvízi szelvénye Q = f(H) 6.52 vízhozamgörbéjének a segítségével szerkesztjük meg. A vízállás tartóssági görbét a duzzasztási szint magasságában csonkoljuk. Ezen szinttől lefelé az ábrán leolvashatók a különböző vízszintekhez és ezen vízszinteknek megfelelő „tartósságokhoz” tartozó hasznosítható esések. Az ábráról így leolvasható az a tény, hogy amennyiben az alvíz szintje a duzzasztási szintet eléri a hasznosítható esés 0-ra csökken, aznz az energiatermelés ilyen, vagy ennél magasabb árvízszintnél leáll. Ugyanígy a turbinák kiépítési kapacitásának megfelelő vízhozamnál csonkoljuk a vízhozamgörbét. Ez az ábra így azt mutatja, hogy a kiépítési vízhozamnál alacsonyabb vízhozamok idején a teljes érkező, időben változó vízhozamot hasznosítjuk, magasabb vízhozam esetén a hasznosítható vízhozam állandó, megfelel a turbinakapacitásnak, a többlet pedig az árapasztó zsilipeken hasznosítás nélkül túlfolyik. A termelhető energia tartóssági görbéjét az egyes vízállásokhoz tartozó tartósságok és ezen vízállásokhoz tartozó esések és vízhozamok szorzataként adódó energiaértékek ábrázolásával kapjuk. Mivel a turbinák kapacitását meghaladó vízhozamok esetén a felhasznált hozam állandó, a hozamok növekedésével viszont az alvízi vízállás növekedése következtében a hasznosítható esés csökken, a termelt energia is csökken. A duzzasztási szint elérésénél a termelt energia értéke 0. Ugyanakkor viszont a legnagyobb esésnél, azaz az alvízi nulla vízmélységnél a másik tényező, a vízhozam 0. A nem negatív energiatermelést mutató szorzat görbének tehát e két 0 szélsőérték között maximum pontja van. Ezen görbe tehát már nem is hasonlítható gyakorisági, vagy valószínűségi eloszlásgörbéhez, hiszen az alaptörvényekkel ellentétben nem monoton 62
