Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
7.2. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE
zolhatók. Amint arra az előző fejezetben utaltunk fizikailag alátámasztható az a tapasztalat, hogy egyes vízfolyások, például a karsztos vízgyűjtőjű patakok apadási görbéinek a paramétere a naptári idő szerint változik, mert a felszínalatti vizeket késő tavasztól kora őszig az időjárás és a növényzet evapotranszspirációja is fogyasztja. Ilyen esetben a középtávú előrejelzésekhez a megfelelő T naptári időpontra érvényes 7.34 vagy Q(1) = Q(.0).[l + a(T).(t-l0)]-b<T| 7.35 instacionárius összefüggést használjuk. Ezen instacionárius apadási görbék a(T), illetve a(T), b(T) paramétereinek legmegbízhatóbb értékeit esetenként az előrejelzés kiadása időpontja előtti 10 napnál hosszabb időszakokban a múltban észlelt kisvízi vízhozamok és időpontjainak szemi-, illetve bilogaritmikus transzformáltjai közötti, ciklikus korrelációszámításon alapuló optimálással is meghatározhatjuk (lásd könyvünk 4.3.1.1. szakaszát). A Q(to) kezdőérték akkor tekinthető adottnak, ha megelégszünk olyan előrejelzések kiadásával, amelyeket az utolsó árhullám levonulása után, tehát már a kisvízi vízhozamok kialakulásának a kezdetén teszünk közzé. A trópusi, szubtrópusi zónákban, ahol a száraz periódus kezdetének időpontja néhány napos határon belül mindig azonos, a kiinduló Q(to) érték korai előrejelzésének nagy a jelentősége. Nyilvánvaló, hogy ezen Q(to) kezdőérték a megelőző időszakban felhalmozódott felszinalatti vízkészlet mennyiségének, potenciál viszonyainak a függvénye, ami viszont a felszíni vízutánpótlástól, a megelőző nedves időszak beszivárgó vízmennyiségétől, azaz ezen időszak Cs csapadék, illetve Q felszíni lefolyási viszonyaitól függ. A mérsékelt égöv nyári időszakának csapadékviszonyai a többi évszakától nagyságrendben nem különböznek. Mégis az ebben az időszakban jelentkező kisvizeknek, vízhiányoknak a nyári fokozottabb vízigények, mezőgazdasági, ipari hűtővíz, sőt megnövekedő ivóvízfogyasztás miatt nagy a jelentősége. Ezen esetleges kisvizekre való felkészülés, a vízhiányoknak tározókból való pótlása itt nálunk is igényli ezen középtávú előrejelzéseket, amelyekkel a várható kisvizek alsó határát tudjuk előrejelezni. Nedvesebb téli-tavaszi időjárás után a nyár csapadék nélküli időszakaiban nyilván nagyobb lesz a kisvízi hozam, mint azokban az években amikor a tél és a tavasz vízszegény volt. Ez a jelenség különösen olyan vízfolyásokon mutatható ki, ahol nagyobb felszínalatti tározóterek, karsztos vagy kavicsos rétegek tárolják a tél-tavasz vízfolöslegét. Ilyen vízfolyásokon az előrejelzés kiadásával nem kell megvárni a tavaszi árhullámok levonulását, hanem meg lehet kísérelni az apadási görbe Q(to) kezdőértékének az előrejelzését is. Ilyen előrejelzési módszert mutatott be Roche az itt reprodukált ábrával: Az ilyen középtávú trópusi, szubtrópusi előrejelzések alapjához hasonlóan tehát a mérsékelt égöv nyári időszaka kisvizeinek Q(to) kezdőértékét is a 242
