Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
7.2. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE
részletes, sokszor megismételt geodéziai felmérések, az érdesség meghatározására végzett vízhozam- és esésmérés sorozatok alapján a levonuló árhullámok hidraulikai elemzése számitógéppel végrehajtható. Az árhullámok hidraulikai elemzése azonban nem azonos az előrejelzéssel, hiszen ezen hidraulikai összefüggések időelőny nélkül, adott időpontokra szolgáltatják a mederszakasz valamennyi pontjában a hidraulikai mutatókat, vízhozamokat, sebességeket, vízmélységeket. A hidromechanikai árhullámelemzés tehát csak más módszerekkel összekapcsolva, fokozatos közelítéssel arra alkalmas, hogy ezen más módszerekkel készített előrejelzéseket finomítsuk, a tetőzés mellett a levonuló árhullám alakját is megbecsüljük. Ezen módszerek alkalmazására ott van különösen szükség, ahol vízlépcsők építésével, mederszabályozási, kanyarulat átvágási munkákkal a korábbi észlelések alapján szerkesztett előrejelzési segédleteket, gépi programokat az átépítések utáni helyzetre kell alkalmazni. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékén a felső dunai vízlépcsők tervezése során dolgoztak ki a Duna Pozsony alatti szakaszára ilyen számitógépes hidromechanikai árhullámkép- elemző eljárást. Az árvízi előrejelzésekhez az észlelt árhullámok levonulásának az elemzésével, az észlelt árvízi vízállások közötti kapcsolat statisztikai vizsgálatával kell a grafikus segédleteket, vagy gépi programokat megszerkeszteni. A Duna, Tisza és a nagyobb mellékfolyók magyar szakaszain a határon túl kialakult árhullámok vonulnak át, azaz ezeknek a magyarországi vízmérce-állomásokon tetőző vízállásait a külföldön észlelt adatokból kell előrejelezni. A feladat tehát a H(2max)(t + T) = f 7.4 kapcsolat meghatározása, ahol HÍmax) valamelyik magyarországi, itt 2-sel jelölt vízmércénél tetőző vízállás, amelyet az 1 -sei jelölt felvízi állomáson a t időpontban észlelt tetőzés alapján kell előrejelezni, T pedig a két állomás tetőzési időpontjai közötti „levonulási idő”, ami gyors számítógépes adatgyűjtés és adatfeldolgozás esetén egyben az előrejelzés időelőnye is. Ezt a kapcsolatot kell tehát az eddig észlelt árhullámok adataiból meghatároznunk. Ez a kapcsolatvizsgálat elvégezhető grafikus, vagy numerikus, azaz számítógépi úton. Az elmúlt évtizedek során levonult 100-150 árhullám elegendő észlelési adatot szolgáltat a hazai folyószakaszok tetőző árhullámainak az előrejelzésére. Az egymáshoz közeli állomások tetőző vízállásai közötti kapcsolat nyilvánvalóan szoros (IV.-I táblázat). Ezen kapcsolat a megfelelő adatpárokat ábrázoló pontoknak egyszerű koordináta- rendszerbe való felrakásával és a pontok kiegyenlítő görbéjének a meghúzásával eléggé egyértelműen ábrázolható (IV.-76. ábra). 195
