Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
7.2. A VÍZJÁRÁS ELŐREJELZÉSE
sát, valamint az árhullám áradó ága érkezésének és a tetőzésnek időpontját előrejelezni. Hasonlóan rövid távú előrejelzések közé soroljuk a hajózható folyókon, a tározókkal szabályozott vízfolyásokon, vizerőhasznosításra kiépített vízrendszerekben az úgynevezett folyamatos előrejelzéseket is. Ezeknek a vízrendszereknek alsóbb szakaszain a felvízen kialakult vízjárás folyamat adatainak ismeretében 1-2 napra, nagyobb folyókon, a Dunán, a Nigeren stb. 6-10 napos időelőnnyel lehet, kielégítő pontossággal meghatározni a várható vízállásokat, vízhozamokat. Amint azt az előzőekben is hangsúlyoztuk, az előrejelzések értéke nemcsak az előrejelzések pontosságától, hanem a kiadott előrejelzések időelőnyétől is fiigg. Ez alatt a fogalom alatt az előrejelzés kiadása és az előrejelzett jelenség bekövetkezése között eltelt időtartamot értjük. A rövid- és középtávú előrejelzések mindig a jelenségek észlelt adatai alapján készülnek. Ezeket az észlelt adatokat előbb össze kell gyűjteni, értékelni majd az értékelt adatok alapján megfelelő összefüggések, segédletek, képletek, grafikonok segítségével kell elkészíteni a közzéteendő előrejelzések numerikus értékeit. A sikeres előrejelzés alapfeltétele tehát az, hogy a hírközlés sebességétől függő adatgyűjtés, a rendelkezésre álló számítástechnikának megfelelő feldolgozás és az ugyancsak a hírközlési és közzétételi időtartamtól függő nyilvánosságra hozás együttes időtartama az előrejelzendő folyamat levonulási idejénél lényegesen rövidebb legyen. Az előrejelzés x időelőnye tehát x = T-(t,+t2+t3) 7.3 ahol T az előrejelzendő jelenség bekövetkezéséig szükséges idő, azaz az előrejelzendő esemény levonulási ideje, ti az adatgyűjtés és adattovábbítás időigénye, azaz például a Duna felvízi állomásán észlelt vízállásoknak a előrejelzési központba való érkezésének az idő hossza (jelenleg a vízállások elektronikus észlelése már sok állomásról „on line” biztosítja a regisztrált adatoknak az előrejelzőkhöz való sugárzását, azaz ebben az esetben t, = 0. t2 az előrejelzés elkészítéséhez, a számítások, szerkesztések végrehajtásához szükséges idő (jelenleg a számítógépes előrejelzések során a felvízi vízmérceállomások regisztráló műszereiről „on line” érkező adatokat a számítógép „real time” dolgozza fel, tehát ilyen esetben t2«0. t3 az előrejelzések hasznosításáig eltelő továbbítási, döntéselőkészítési, döntési és döntésvégrehajtási idő. A ti adatgyűjtő és adattovábbítási időt a távíró, a telefon, a telex és a telefax már évtizedekkel ezelőtt jelentősen megrövidítette. Ma ez az időveszteség az észlelési módszerek és rend függvénye. Számolni kell a vizuális észlelések kötött - általában reggel 7— - időpontjával, amely különösen a csapadék észlelések esetén kritikus: Közismert ugyanis, hogy a napi csapadékot csak másnap reggel 7—-kor észlelik. (A legtöbb csapadékárvízi tetőzés előrejelzésnél a számított időelőnyökből ezt a napot le is kell vonni!) A technika fejlődésével azonban egyre több vízrajzi állomáson, amint azt már említettük, ma már elektronikus adatrögzítők működnek, amelyek gyakorlatilag folyamatosan regisztrálják az adatokat elektromágneses adattárolókon, amely adatok kritikus helyzetben elektromágneses eszközökkel begyűjthetők és igen gyorsan továbbíthatók. 190