Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)

7.1. A VÍZJELZÉS, AZAZ A PILLANATNYI VÍZJÁRÁSI HELYZET ÉRTÉKELÉSE ÉS KÖZZÉ TÉTELE

Az olvadást megelőző időben végeredményben tehát az egyes belvizes területeken, illetve viszonylag egységes magasságú vízgyűjtőjű vízfolyásaink (pl. a Zala, a Kapos, stb.) területein, területi feltárással, szondázással, GPS műszerrel rögzített pontok tucatjain, százain kell a hótakaró víztartalmát, a fagyott talaj vastagságát és a talaj nedvességét megmérni. A hóréteg víztartalmának szondázással való teljes értékű felmérése a kiszúróhengeres, rúgómérleges „hósűrűségmérő” műszerrel nagy pontossággal, viszonylag gyorsan végrehajtható (lásd Műszaki Hidrológia I. 46. ábra). Ugyanakkor azonban a fagyott talaj szondázása igen nehéz. Célszerű tehát a belvízveszélyes területeken országos talajfagymérő hálózatot sűríteni és ezeknek a területeknek néhány állomásán a talajnedvességet is célszerű naponta szondázással mérni.

A talajfagymérő gumi, valamint műanyag csöve ezen hálózat kialakításánál anyagi akadályt nem jelent. A talajnedvesség alakulásának pontos mérése, akár szondázással, akár megfelelően megválasztott „állomáson” a talajnedvesség folyamatos regisztrálásával azonban bonyolult, költséges munka, amely viszont olyan alapvető hidrológiai víz181

A Közép-Dunántúl hótakarójának víztartalma 1980.1.28-án 1V.-73. ábra