Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
A megoldás azonban most már nem a számítások központi lebonyolítása és az eredmények kiadványokban való közreadása. A modern számítástechnika biztosítja azt, hogy akár az egyes létesítmények műszaki hidrológiai méretezését, akár az ország egyes vízrendszereinek, tájegységeinek, vagy akár az egész országnak a hidrológiai jellemzését minden időpontban a legteljesebb információ mennyiség, azaz még a legfrissebb adatoknak a felhasználásával, a legmegbízhatóbb számítástechnikai módszerekkel, matematikai egzaktsággal oldjuk meg. Ezen országos műszaki hidrológiai programrendszer alapja a hidrológiai adatok gépi adattára, amelyben összegyűjtött adatok archiválják és minden időkre megőrzik az országban évszázadokkal ezelőtt gyűjtött hidrometeorológiai adatokat a legutóbbi időpontokban észlelt adatokig. Az összegyűjtött adatok megbízhatóságának ellenőrzésére külön programcsomag szolgál, amellyel egy-egy év, esetleg hónap adatsora kellő megbízhatósággal felülvizsgálható. A vízgazdálkodási tevékenység által igényelt gyors, „real time” tájékoztatások, illetve vízrajzi előrejelzések ugyancsak számítógépi munkát igényelnek. A hidrológiai adatgyűjtésben az elektronikus regisztrálás, adatnyilvántartás és adattovábbítás rohamosan fejlődik és így a vízrajzi adatoknak ma már igen nagy része a műszerekről közvetlenül „on line”, vagy elektronikus adathordozón kerül a központi számítógépekbe. Ezen friss adatok azonban mindaddig külön adattárban maradnak amíg a kérdéses hidrológiai év végén az összegyűjtött adatok gondos, egységes adatellenőrzését és az ellenőrzött adatokkal a központi adattár adatainak a kiegészítését el nem végzik. Ezen számítógépi munka gyakorlatilag azonos az évtizedekkel ezelőtti kézi adatfeldolgozással: akkor is az országos vízrajzi tájékoztatások és előrejelzések szempontjából legfontosabb adatokat az észlelők közvetlenül juttatták el a vízjelző szolgálathoz, hogy az ország lakosságát tájékoztathassák. Már a múlt században is például már külön kivételezett távirati rend szerint továbbították a reggel 7 órás észleléseket. Az észlelők az észlelt adatokat különleges piros színű távirati űrlapokra jegyezték fel, amelynek felső felén a posta eleve kinyomtatta hogy „Azonnal, minden mást megelőzve” továbbítandó. Ezt a rendszert a posta még az 1960-as évek derekán is életben tartotta és a vízrajzi adatokat - lehet, hogy az űrlap vörös színe miatt - még a rendőrségi, illetve politikai táviratokat is megelőzve továbbította. A múlt században ezen adatokat a napi lapok közölték, majd az 1930-as évektől mindmáig a rádió közli ezeket az adatokat. Az 1960-as évektől a vízrajzi adatokat az árvédelmi szolgálat távközlési telefon-hálózatán keresztül továbbítják az országos vízjelző szolgálat budapesti központjába. A számítógépi központi adattárnak kettős feladatot kell ellátnia. Egyrészt helyettesítenie kell a Vízrajzi Évkönyvek rendszerét. Azaz a Vízrajzi Évkönyvek jól kifejlődött módján bármely állomás bármely időszaka adatsorának táblázatait, az adatok jellemző értékeit, az adatok időbeni alakulását, statisztikai értékelését bemutató ábrákat az évkönyvekével teljesen azonos módon kell a gép képernyőjén, illetve ha ezt igénylik, kinyomtatva közölni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a számítógépi adatnyilvántartás a nyomtatott évkönyvek kiadását nem helyettesíti, azok rendszeres évi közzétételére, kiadására változatlanul szükség van. A számítógépi adattárnak legfontosabb feladata a műszaki hidrológiai számításokhoz szükséges adatbázis összeállítása. 119
