Zsuffa István: Műszaki hidrológia IV. (Budapest, 1999)
6.2. A VÍZFOLYÁSOK VÍZRAJZI ADATGYŰJTŐ ÁLLOMÁSAI ÉS A VÍZKÉSZLET JELLEMZÉSHEZ HASZNÁLHATÓ ADATOK
be belépő B és az azt elhagyó K vízmennyiségek hosszú időre vonatkozó vízháztartási törvénye a lim[lB-IK] = 0 6.113 n-*°o vízháztartási egyenlet. Hosszú idő során tehát a vizsgált földrajzi környezetbe belépő vízmennyiséggel, a C csapadékkal azonos a területet elhagyó q felszíni lefolyás és a P párolgás összege. A sok évi mennyiségekre érvényes összefüggés nyilvánvalóan a sok évi átlagokra is felirható. Végeredményben tehát az x, y koordinátájú földrajzi pontban a P(x, y) átlagos párolgást a P(x, y) = C(x, y)-q(x, y) 6.114 alap-összefüggésből számíthatjuk. A 6.114 összefüggésben a C(x, y) értékeit tetszőleges x, y pontban a IV.-43. ábra térképéről ismerjük. Ahhoz tehát hogy a P(x, y) értékeket számíthassuk, illetve ezen számított értékeket x, y függvényében, azaz izovonalas térképen ábrázolhassuk a q(x, y) lefolyást ábrázoló térképet kell megszerkesztenünk. A q(x, y) átlagos fajlagos lefolyást ábrázoló térképnek a párolgás számítására történő felhasználásának a hangsúlyozásával arra az alapvető tényre hívjuk fel a figyelmet, hogy ma, amikor az ország területén eredő vízfolyásainkon több mint 200 nagy pontosságú vízhozam-nyilvántartó állomáson van igen megbízható, több évtizedes pontos vízhozam-adatsorunk, nem ezen térkép alapján becsüljük a középvízhozamokat, hanem fordítva, az állomásokon mért vízhozam idősorok évi vízmennyiségeinek kiszámított középértékei alapján szerkesztjük meg, fejlesztjük, javítjuk ezen jellemzők földrajzi térképeit amelyek ma már nem műszaki hidrológiai alapadatot szolgáltató térképek. Ezen térkép első változatát Lászlóffy Woldemár professzor úr szerkesztette meg 1954-ben, még a hazai eredetű kisvízfolyások vízhozam adatainak teljes hiány idején, éppen azzal a céllal, hogy az akkor készülő II. Országos Vízgazdálkodási Kerettervhez ezen hiányzó alapadatokat az így becsült értékekkel lehessen pótolni. A térkép szerkes ztésénél Langbein amerikai hidrológusnak azon globális, empirikus összefüggéséből indult ki, amely a fajlagos lefolyás átlagértékét a csapadék átlagokból becsüli. Ezen összefüggést Lászlóffy professzor Coutagne francia hidrológus elveit követve az egyes évszakok középhőmérsékleteivel súlyozott csapadékainak az átlagolásával finomította. Ezt követően többször - először már 1960-ig mért adatok alapján ellenőrizték és korrigálták Lászlóffy professzor vezetésével ezt a térképet. 1970-es években már hosszúidejű és az ország majdnem mindegyik hazai vízfolyásának adatsorából nemcsak ezen országos térképet újították meg, hanem részletesebb regionális térképeket is szerkesztettek. A véletlen események „várható értékei”, azaz 112
