Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
m = n(n- l)-(n-2)-(n-3)- (n-k + l) 5.143 kJ k! összefüggéssel számítható. Végeredményben tehát a keresett valószínűség K = k|N = n.NQ.j > NQ(p*)í = [= 1, 2, 3,...,k; j = 1, 2, 3,..., n ami az azonos gondolatmenet alapján a csapadékos napok évi száma valószínűségének a meghatározására levezetett binomiális eloszlással azonos. Megjegyezzük, hogy az 5.143 kifejezés numerikus számítása magas n és k értékek esetén egyes kis kapacitású számítógépeknél nehézségekbe ütközhet. Ilyen esetben, a kézi számításoknál megszokott módon, ezen binomiális eloszlás Poisson eloszlással jól közelíthető. :-m-r 5,44 5.2.3. AZ ÁRHULLÁMOK ELEMZÉSE Kétségtelen, hogy az árvízveszély legjellegzetesebb numerikus mutatója az árvizek legmagasabb szintjei, azaz az árhullám tetőzését jellemző vízállások, amelynek meg- haladási valószínűségeit megbízható módon az évi maximális vízhozam idősorok homogén statisztikai mintáiból megbízhatóan becsült elméleti eloszlásfüggvényből és az aktuális helyzetet jellemző vízállás-vízhozam transzformációval lehet számítani. Ez az érték az árvédelmi töltések koronaszintjének a rögzítésére, a hídnyílások méretezésére, parti létesítmények tervezésére, a mértékadó meghaladási valószínűségű vízhozamok pedig kisvízfolyások mederméreteinek számítására szolgáltatja a méretezés alapját. Az árvízi katasztrófák legtöbbjét azonban nem a töltéskorona meghágása okozza. Az idő legnagyobb részében szárazon lévő töltéstest, illetve a töltés alatt legtöbb helyen vízáteresztő altalaj az árvíz ideje alatt átázik. Ezen átázás következtében a kiszáradt töltés repedésein, vagy a töltésben, töltés alatt fészkelő rágcsáló állatok járatain kialakuló koncentrált vízátfolyások, a töltéstesten keresztüli „csorgások”, az altalajt megbontó buzgárok és a hidraulikai talajtöréssel szuffüziót okozó intenzív szivárgás, valamint a vízáteresztő talaj fölötti kohéziós töltés mentett oldali rézsűjének elázása gátszakadással fenyegeti a védvonalat. Nyilvánvaló, hogy mind a veszélyes csorgások, buzgárok, mind a rézsűcsúszások kialakulásához jelentős víznyomású idő szükséges. A töltés által védett árvízi vizek nyomómagassága mellett tehát nyilvánvalóan a töltést áztató vizek időtartama is lényeges veszélyességi mutató. Károlyi Zoltán részletesen elemezte a töltések állékonyságának folyamatait és ezen elemzésének eredményeként vezette be a H(t) vízállásadatokból és a töltéslábat elérő Ho vízállás különbségeként meghatározott H(t)-H0 víznyomás és az ezen nyomások D, időtartamai 94
