Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
5.2.1.3. Közepes folyók, karsztos vízgyűjtőjű patakok évi maximális árvizei eloszlásfüggvényének a számítása A vízgazdálkodási problémák szempontjából fontos közepes nagyságú folyóknál, vagyis amelyeknél az A vízgyűjtő terület 10 000 km2 < A < 100 000 km2 5.26 valamint karsztos vízgyűjtőjű patakok esetében sem a központi határeloszlás alkalmazásának feltevései, sem a szélső értékek eloszlásfüggvényeire vonatkozó feltételekről nem állíthatjuk azt, hogy földrajzi, hidrológiai tényként teljesülnek. Egy-egy közepes nagyságú folyó néhány mellékvize vízhozamainak kölcsönös függetlensége, vagy függvény-kapcsolata egyaránt kétségbe vonható. Ezen nagyobb vízfolyásoknál, vagy karszt forrásokból táplálkozó patakoknál pedig csak a nagyobb csapadékokra reagáló árhullámok lokális maximumai lehetnek egymástól függetlenek, de még ezeket is befolyásolhatják a nagyobb vízgyűjtőkön tárolt felszíni és felszín alatti vizek oly módon, hogy a függetlenség feltétele még ilyenkor sem teljesül. Ezen közbeeső kategóriában tehát meg kell vizsgálnunk, hogy szerencsés esetben a nagy folyókra szükségszerűen érvényes, az 5.7 és 5.8 képletekkel jellemzett feltételek, vagy a kis patakok esetében alkalmazható 5.18 és 5.19 feltételek érvényesülnek-e esetleg. E vizsgálathoz a három kérdéses eloszlásnak a valószínűségi papírjait, a Gauss, a Gumbel, illetve a Fréchet papírokat használjuk grafikus eloszlás típus vizsgálatra. Az észlelési adatsor évi maximális vízhozamaiból összeállított statisztikai minta gyakorisági eloszlásának pontjai nyilván azon a „papíron” közelítenek leginkább egyeneshez, amelynek megfelelő elméleti eloszlásfüggvény alkalmazása indokolt lehet. Ezen elméleti eloszlás illeszkedését numerikusán, Kolmogorov próbával (esetleg x2 próbával) mindenképpen ellenőriznünk kell. Kedvező eredmény esetén statisztikai mintánkat nyilvánvalóan az előzőekben tárgyalt két vízfolyás típus valamelyikének megfelelő kategóriába soroljuk és az ott leírtak szerint jellemezzük vízfolyásunk maximális évi árvizeinek valószínűségi eloszlását. A grafikus eloszlás típus vizsgálat negatív eredménye esetén, hosszú homogén adatsor birtokában Gumbel és Bemier javaslatának megfelelően az adatsor hosszától függően 2, 3 esetleg 4 éves időegységek maximális vízhozamainak vizsgálatára térhetünk át. Azaz 2, 3, vagy 4 éves időegységek maximumaival ismételjük meg a szélső értékek 5.20-22 képletekkel adott elméleti eloszlástípusainak grafikus eloszlástípus vizsgálatát Gumbel illetve, Fréchet papíron. Az igen gyakori pozitív eredmény esetén az így számított eloszlásfüggvény szolgáltatta meghaladási valószínűségek recipro- kaként meghatározott visszatérési időt az alkalmazott 2, 3, esetleg 4 éves időegységekre kell értelmezni. Az éves időegység többszörösével történő számítás során a felhasználható információk mennyisége csökken, hiszen a statisztikai minta terjedelme az évi maximumok mintája teijedelmének a felére, harmadára, esetleg negyedére csökken, hiszen az évi 34
