Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.4. A VÍZJÁRÁS SZABÁLYOZÁSÁNAK HIDROLÓGIÁJA
séggel számolniuk kell azzal, hogy a vízhiányos időszak hossza eléri és meghaladja a kárral, vagy elmaradó haszonnal járó tűrési időt. Ilyenkor esetleg jelentős költségtöbblettel lehet csak ezen előre becsülhető előfordulási valószínűségű vízhiányokat, például a vízművek vizéből pótolni. A III.-64. ábrán látható, hogy ha a meder vízkapacitását meghaladó vízhozamú árhullámoknak a többletvízhozamait, tehát az ábra szerint a meder vízemésztésének megfelelő vízszintes „metszék”-vonal és a vízhozamidősor görbéje által bezárt integrálterületnek megfelelő vízmennyiséget a vízfolyás völgyben tározásra alkalmas helyen völgyzárógátban, vagy síkvidéken körtöltés építésével létesített tározóban visszatartjuk, ezen víztömeg később, a vízfolyás medre vízkapacitásának megfelelő vízhozammal, kártétel nélkül levezethető. A vízhasznosítás kielégíthető igényei is megnövelhetők, ha a tározóban ezen megnövelt igényeknél nagyobb, „fölös” vízhozamokból annyit visszatartunk, tározunk, amennyivel a kisvízi időszakok vízhiányait pótolni tudjuk (III.-65. ábra). A vízhasznosítási tározás sémája III.-65. ábra 223
