Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK

árhullámokat függőleges felugrásokkal helyettesítjük, az árhullámok között pedig a vízhozam a kiszámított paraméterű apadási görbéket követi. Ezt követően ellenőrizzük az árhullámok számának Poisson jellegét, azaz grafikusan, vagy numerikusán teszteljük a felugrások közötti idő hosszak exponencialitását. Végül meghatározzuk az árhullámokat helyettesítő felugrásoknak a megelőző minimális vízhozamra szuperpo- nálódó értékeinek az eloszlását.

A számítógép véletlen számgenerátorának segítségével tetszőleges kezdőértékről kiindulva exponenciális eloszlású időszak hosszak exponenciális apadási görbéinek végpontjaira a gép a felugrás nem feltétlenül exponenciális eloszlású DQ értékeit szuperponálja és ezen értékről indítja az újabb apadási görbét. (III.-62. ábra).

Az így generált tetszőleges hosszúságú adatsornak szerkezete tökéletesen azonos a kiindulásként használt, a C típusú modellel transzformált rövid észlelési adatsoréval. A Cramér Leadbetter féle crossing módszerrel meghatározott valószínűségi változóknak teijedelmes statisztikai mintái ezen mesterséges adatsorból előállíthatók. A feltételes valószínűségi változók empirikus gyakorisági eloszlásai igen jól közelitik azokat a valószínűségi eloszlásfüggvényeket, amelyeknek paramétereit a rövid adatsorból határoztuk meg, de ezen eloszlásfüggvények analitikus előállítása számitástechnikai nehézségekbe ütközik. Az adatsort tehát nem azért generáltuk, hogy a nagy számok törvénye értelmében a „hosszabb adatsorból számított gyakorisági eloszlás a valószínűségi eloszlást jobban közelíti”, hiszen ez ilyen módon csak manipulálás lenne, hanem azért, hogy a numerikus számítások nehézségeit ezzel áthidaljuk.

221