Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK
A számítástechnikai szempontból is bonyolult formulában G(x) a C típusú modell feltételei szerint számított lokális minimumok eloszlásfüggvénye, amelynek sűrűségfüggvényét az integrálegyenlet numerikus megoldásával kell számítani. A h(x) a DQk „felugrás” tetszőleges eloszlású valószínűségi változójának a sűrűségfüggvénye, amelynek exponencialitására vonatkozó munkahipotézisnek a bevezetése a számítási munkát nem teszi egyszerűbbé. 5.3.2.2.2.5. Az évi legkisebb vízhozamok eloszlásának a becslése a másodlagos Poisson folyamatok modelljeivel Amint arra már többszörösen utaltunk a meghaladási valószínűségek reciprokaként értelmezett visszatérési idő csak akkor fejezhető ki éves mértékegységgel, ha a sztochasztikus folyamat inetszékmódszerrel meghatározott feltételes valószínűségi változóit úgy választjuk meg, hogy az egyes éveket egyetlen adattal, azaz az adatok évi szélső értékével, és összegével jellemezzük. Az évi minimális vízhozam, azaz a lokális minimumok évi legkisebbje kétségtelen, hogy a legtöbb vízigény esetében nem olyan készletmutató, amely döntően befolyásolja a vízhasználatokat, hiszen ezen minimumok időtartama a fogyasztó tűrési idejét általában meg sem közelíti. Az évi minimális vízhozamok vizsgálatánál külön problémát jelent ezen kisvízhozamok bizonytalan fizikai eredete. Igen sok esetben, különösen a kisvízfolyásokon e minimumok a természetes vízjárástól eltérő beavatkozások, illetve folyamatok hatására alakulnak ki. Sok esetben a felvízen kialakuló mesterséges, vagy eróziós eredetű vízfolyás elzárások okoznak az alvízen ideig, óráig tartó, rendkívüli kisvizet. Máskor a kisvizek idején nem ritka vízkivételek, vízelterelések alakítják ki a minimumokat. A másodlagos Poisson folyamatokra épített modellek a vízjárás fizikai jellegének és statisztikai törvényszerűségeinek elemzésével ezeknek a beavatkozásoknak a domináns hatását fékezik. Azaz a vízjárás strukturált sztochasztikus folyamatában mind a fizikai szerkezetet, mind a független növekményű eseményfolyamat statisztikai jellegét figyelembevéve a természetes vízjárási folyamatnak az évi szélsőértékeit vizsgálhatjuk. Ezen túl pedig az évi egyetlen és amint erre utaltunk, sokszor vízjárástól független beavatkozások által torzított adatok kicsiny statisztikai mintája helyett valamennyi lokális minimum nagyságrendekkel nagyobb statisztikai mintájából, azaz megsokszorozott információk birtokában lehet e szélső értékek eloszlásfüggvényét jóval nagyobb biztonsággal becsülni. Az összes Qmin lokális minimumok f(x|y) = p(d < x|q, = y) és Qmm = Q, - d 5.447 eloszlásfüggvényének a különböző modellek alapján meghatározott, előzőekben bemutatott formulái, illetve algoritmusai alapján az a KQ évi minimumok 209