Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK
5.3.2.2.2.3. A lokális vízhiányos időszakok hossza feltételes eloszlásának a becslése a másodlagos Poisson folyamatok modelljeivel A vízigények kielégítésével kapcsolatos, szükségszerűen vállalandó kockázatnak egyik legfontosabb mutatója a vízigényekhez viszonyított vízhiányos időszakok hossza. Két szomszédos véletlen esemény, „felugrással” modellezett árhullám tk és tk+i időpontja között akkor és csak akkor van a Q, vízigény szinthez képest vízhiány, csak akkor történik „kirándulás” (Cramér-Leadbetter) szint alá, ha Qmin(ík+l <Qi) 5.395 Amennyiben teljesül ez az egyenlőtlenség, akkor a Q, vízigényhez viszonyított vízhiány a (t, tk+i) időintervallumban alakul ki. Nyilvánvaló, hogy az időintervallum t kezdőpontja megegyezik az k-ik felugrás tk időpontjával, ha ezen felugrás nem érte el a Q, vízigényt, azaz t = tk ha Q(tk + 0) < Qi 5.396 Általában, ha Q(tk + 0) > Q, > Qnii„(tk+i) 5.397 a vízhiányos időszak t kezdőpontja a Q(t) = Qi, tk< t< tk+1 5.398 egyenlet megoldásából számítható. A felsorolt lehetőségeket a III.-59. ábra segítségével részletezzük. 196
