Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)

5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK

a transzformált vízhozam-függvénynek a t* időpontban jelentkező árhullámot reprezentáló felugrás, azaz a Q® (t) szakadásos függvénynek ezen t* -pontbeli baloldali függvény határértéke, amely teljesen eltér ezen időpontbeli észlelt értékektől.

A legfőbb feladat ezen Q® (t*) felugrás értékeknek a meghatározása. A kérdés megoldására három modell szolgál.

Az A típusú modellnél feltételezzük, hogy ezen érték konstans, a B típusnál ezen számértéket exponenciális eloszlású valószínűségi változóval modellezzük, a C típusú megoldásnál pedig a t* pontbeli felugrás

DQ(t*) = Q® (t*) - Q*o(t*_,) ■ e"“(‘r<,) 5.221

értékét modellezzük exponenciális eloszlású valószínűségi változóval.

Azaz a három modellnél:

A

Qo(t*) =Q® = konstans

5.222

B

p[Qo (t*) ^ x] — 1 — e-pi

5.223

C

P[DQ0(t;) < x] = 1 - e_yx

5.224

ahol

DQo(t;) = Qo(t*)-Q*o(t

Mindhárom modell összekapcsolható negatív kitevőjű hatványfüggvénnyel jellemzett apadási görbékkel is. Előbb azonban a sűrűbben alkalmazott exponenciális apadási görbékre épített modelleket tárgyaljuk.

5.3.2.2.2.I. A vízkészletek jellemzésére bevezetett másodlagos Poisson folyamatok hidrológiai modelljei

Az A típusú modell a 4.3.1.1 fejezetben részletesen tárgyalt időinvariáns függvény, az apadási görbe hidrológiai modelljének tovább fejlesztett változata. A modell alapját jelentő „lineáris tározó”, a vízgyűjtő terület teljes felületét alkotó miocén kavicsréteg a csapadék minden cseppjét befogadja és a felszíni lefolyás csak akkor indul meg, amikor a „tartály” a kavicsréteg megtelik, a víz túlcsordul. Ezen modell szerint tehát az árhullámok kialakulásánál a felszínalatti tárbzóterek mindig teljesen megtelnek, és ennek megfelelően a kisvizeket szabályozó exponenciális apadási görbe mindig azonos szintről indul (III.-55. ábra).

159