Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.3. A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLETEK
Ezen összefüggések felhasználásával például a relatív vízhiányos időszak hosszak összegeinek feltételes eloszlásfüggvénye így írható: F(x|y) = p(Ztv^x|Qi = y) 5.202 A III.-51 és a III.-52. ábra sorozatok ábráin a Völgységi patak bonyhádi vízhozam- nyilvántartó állomása 30 éves adatsorából számított két feltételes valószínűségi változónak, a Q, = y vízigényekhez tartozó xmax évi maximális vízhiányos időszakok és a relatív vízhiányos időszak hosszak évi összegeinek feltételes eloszlásfüggvényeinek 5.198 típusú ábrázolásait mutatjuk be. Az a típusú ábrákon az egyes szintekhez tartozó feltételes eloszlásokat a statisztikai minta gyakorisági eloszlásával közelítettük. A b típusú ábrák a szintenként jól illeszkedő és a szinteknek megfelelő statisztikai minták empirikus momentumaiból számított paraméterű Gumbel, illetve normális eloszlásfüggvények alapján megszerkesztett görbéket mutatják. Végül a c típusú ábrák görbéi az 5.148 és 5.150 három változós analitikus függvényeket ábrázolják. Az ábrák görbéinek összehasonlítása'mutatja, hogy a statisztikai minta empirikus gyakorisági eloszlásai alapján szerkesztett görbék mintavételi sajátosságát mutató szögleteit, hullámzását az elméleti eloszlásfüggvények illesztése részben kisimítja, de teljesen sima „felület”-et az analitikus függvényeket ábrázoló görbesereg szolgáltat, amelynek egymáshoz jól idomuló sima görbéire az empirikus eloszlásokból szerkesztett görbék jó illeszkednek. 5.3.2.2. A vízkészletek jellemzésére szolgáló eloszlásfüggvények becslése rövid adatsorok információ-tartalmának részletesebb felhasználásával A Dunán, a Tiszán évszázadnál is hosszabb vízhozam adatsor 100 elemet meghaladó statisztikai mintái bőségesen elegendők, hogy akár empirikus eloszlásokkal megfelelő pontossággal jellemezzük a vízigények kielégíthetőségének biztonságát, kockázatát. Ez annál inkább elfogadható, mert az árvízi katasztrófákkal szemben a vízigény ki nem elégítésének, jobban fogalmazva, részleges kielégítésének a kockázata anyagilag kiegyenlíthető. Ennek megfelelően a vízszolgáltatással kapcsolatos kockázatok az árvízi kockázatoknak a többszörösei, és így ezen valószínűségi értékeként meghatározásukhoz, legalább is nagyobb folyóink esetén az empirikus eloszlások extrapolálására általában nincs szükség. A felszíni vizek kritikus készletei azonban, ahol vízhiányokkal számolnunk kell és lehet, elsősorban a domb- és hegyvidéki kisvízfolyások vízhozamai. Ezen patakok nagy részén a vízhozam-nyilvántartás csak néhány évtizede indult. A viszonylag rövid 10-25 év hosszúságú adatsorok évi egyetlen adatából, a valószínűségi változó éves maximumából vagy ezek évi összegéből összeállított statisztikai minták terjedelme a statisztikai 150
