Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
re más adatokat adni, mint amit egy évszázaddal ezelőtt szerzőik már akkor is csak ideiglenes becslési megoldásnak ajánlottak. Ezen bizonytalan becslési eljárás alkalmazásánál még további, nehezen igazolható hipotézisekkel kell a számítási módszer eredményeit terhelni. Ilyen hipotézis az, hogy a P% meghaladási valószínűségű belvizeket a területre hulló, azonos meghaladási valószínűségű, visszatérési idejű csapadékok okozzák. A lefolyási hányad bizonytalan vétele és az említett hipotézis elfogadása után a számítások számítógéppel már egyértelműen elvégezhetők. Első lépésként kijelöljük a csatornarendszer valamennyi jellemző szakaszának határpontjait és a gépi program első ciklusában ezen pontok alkotják a ciklus-elemeket. A felső pontokból elindulva a gép, az FI, „Földrajzi Információs Rendszer” igénybevételével meghatározza a vizsgált csatornaszelvényhez tartozó vízgyűjtő területet és a tájegységre érvényes csapadék valószínűségi függvényt ezen terület nagyságának megfelelően redukálja. Ezen redukció után a redukált csapadékfüggvény csapadék értékeit, koordinátatengelyét a csak durva becslés jelleggel vehető lefolyási hányaddal szorozzuk. Az így kapott „hatékony területi csapadék” valószínűségi függvénye és a kérdéses szelvényhez tartozó izokron térkép részletadatai alapján idő-terület módszerrel meghatározzuk ezen szelvény adott valószínűségű maximális, levezetendő belvízhozamát: Q = Max|[lmax = f(t,T)-s(y)]-VÄ} 5.174 Ezen belvízhozam ismeretében ellenőrizzük a tavaszi olvadásos árvizekre méretezett meder hidraulikai elemeit és szükség esetén a méretek megváltoztatásával módosítjuk a rendszernek ezen elemeit. E módosítással azonban megváltozik a csatorna méreteitől függő vízsebesség is és ennek következtében a vizsgált szelvényhez tartozó vízgyűjtő terület jelleggörbéje is. Ennek megfelelően a vizsgálatot a fokozatos közelítést biztosító ciklikus programmal meg kell mindaddig ismételni, amíg a fokozatos közelítés végeredményét, a csatornaszakasz kiépítendő méreteit el nem érjük. E fokozatos közelítést akkor is el kell végezni, ha az ellenőrzés során a mederméret elégségesnek bizonyult. Ilyen esetben ugyanis a tavaszi olvadásos árvizek levezetendő vízhozamánál kisebb nyári vízhozam levezetésénél a maximális vízhozam lefolyását telt szelvénnyel biztosító vízsebességnél kisebb sebességek alakulnak ki, ami miatt az első közelítésben, a maximális sebességgel számított vízgyűjtő jelleggörbét korrigálni kell. Egy-egy szelvényre az „idő-terület” módszerrel és fokozatos közelítéssel meghatározott mértékadó vízhozamok nemcsak a kérdéses felvízi csatornaszakasz hidraulikai méretezésének ellenőrzéséhez, illetve korrigálásához szükségesek, hanem az alvízi szakasz méretezésénél az ellenőrzést szolgálják. Egy-egy mederszakasz nyilvánvalóan a csatlakozó mellékcsatornák között húzódik. A csatornaszakaszt az alvízi szelvény hidrológiai méretezéssel meghatározott mértékadó vízhozamára méretezzük, de ez a mértékadó érték nem lehet kisebb mint a szakasz felső szelvényébe belépő két mértékadó vízhozam nagyobbik értéke. Sőt kisesésű belvizes területeken ez az alvízi mértékadó vízhozam megközelíti, sőt egyes esetekben meg is haladhatja a felvízi szelvényben találkozó két csatorna vizsgált maximális hozamának az összegét. 122
