Zsuffa István: Műszaki hidrológia III. (Budapest, 1999)
5.2. A VÍZÉPÍTÉSI MŰVEK HIDROLÓGIAI MÉRETEZÉSE
F(x|y) = P(Rmax ^ X|H0 = y) 5.149 feltételes eloszlásfüggvény-nyalábja a gyakorlat szempontjából a legfontosabb, ahol Rmax a különböző Ho = y szinteknél lemetszett árhullámkép területek évi maximális értékét jelöli (III.-28. ábra). Az évi maximális árvédelmi töltésterhelések 5.148 feltételes elméleti eloszlásfüggvényét nem lehet csak egyetlen Ho töltésláb szintre meghatározni mert az árvédelmi töltések talpa a vízfolyás mentén változik. Ezért a feltételes eloszlásfüggvény-család görbeseregét célszerű a homogén statisztikai mintának a metszék módszerrel váló, számítógépi eljárással megbecsülni és az MH szoftverrel kinyomtatni: III.-29. ábra. A Duna nagymarosi szelvényében az árvédelmi töltésterhelés évi maximumainak feltételes meg- nem-haladási valószínűségei, az osztrák vízerőrendszer megépítése előtti időben, ahol a feltétel a különböző vízszintek 200cm-től 650cm-ig. (A 10 osztrák vízerőmű most már megakadályozza a stacionárius frontra rááramló csapadékok árhullámainak szuperponálódását és így ma már az itteni árvédelmi töltésterhelés ezen ábráról leolvasott értékeknek a 6-odára csökkent, és így a Dunai árvédelmi gátak biztonsága ma már a Tisza gátak biztonságát közelíti) 111.-29. ábra Az árvédelmi töltések védőképességét alapvetően befolyásoló kiszáradási folyamatok időbeni alakulását a töltésterhelések £ R évi összegének az alakulása és ennek év 97
