Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)
4.2 A VÍZHOZAMOK IDŐBELI VÁLTOZÁSÁNAK KÖVETÉSE
4.2 A VÍZHOZAM IDŐBELI VÁLTOZÁSÁNAK KÖVETÉSE Fejezetünk bevezetőjében említettük, hogy a vízhozammérések felelősségteljes és bonyolult módszertanát könyvből megtanulni nem lehet. Az intenzív, műszaki célra irányított programokra épített terepgyakorlatok is csak segítik annak a szemléletnek a kialakulását amellyel azt a gyakorlati tevékenységet el lehet kezdeni, amit vízrajznak, hidrometriának neveznek. A hidrometriai mérési módszerek rohamos átalakulása az utóbbi években vette kezdetét, ezzel a fejlődéssel a gyakorlati munka során kell lépést tartani, amihez a mérendő folyamatok, a folyamatok közötti elemezendő kapcsolatok természetének, valamint az új műszertechnika műszaki alapjainak az ismerete szükséges. Ezek az ismeretek a legmagasabb szintű képesítést igénylik, ami nyomatékosan aláhúzza azt a tényt, hogy a hidrometriai munka jellegzetesen vízimémöki tevékenység, amelynek sem az irányítása, sem a végrehajtása nem hárítható át bürokratikus eszközökkel szabályozott technikusi, vagy „mérőmunkási szintre”. Amint minden egyes vízimémöki feladat megtervezésénél a víz földi körforgásának a kérdéses rész- rendszerét egyedileg kell elemezni, ugyanúgy e részrendszereken lezajló folyamatok időbeli és térbeli változásainak megfigyelése, mérése és regisztrálása is olyan egyedi feladat, ami a vízimémöki munka alapja. A hidrometriai alapvető feladatát magyar vízimérnökök legjobbjai mindig is magukénak vallották: Huszár Mátyás mérte meg a világon először - évtizedekkel megelőzve a többi nagy folyón később végzett méréseket - a Duna vízhozamát olyan módszerrel amely ma is még alapja méréseknek. Vásárhelyi Pál, mai szemmel is tökéletes folyami fölvételei, a „Duna mappáció” során a geodéziai mérések mellett a folyó felszíni sebesség mezőjét is fölmérte, évszázaddal megelőzve a mai méréstechnikát és információigényeket. Hajós Sámuel és Weissmar József alakították ki a mai sebességmérő szárnyak prototípusát. Hajós helyszíni koncentrált mérései, és számításai tisztázták a folyókon levonuló árhullámok hidraulikáját. Fazekas Károly konstruálta 0,01 mm pontosságú vízszínészlelője, tökéletes sóoldat adagolója ma is e műszertípusok minden más változatát nagyságrenddel fölülmúló műszerek. Károlyi Zoltán hordalékfogó berendezését Ausztráliában még ma is használják. Muszkalay László nagytömegű, a hidrometriai módszerek tökéletesítése érdekében személyesen végrehajtott vízhozam-mérései az alapja a nemzetközi szinten kötelező mérési szabályoknak. Starosolszky Ödön és Szígyártó Zoltán konstruálta vízhozamnyilvántartási műtárgytípus és az ezekből kialakított mai magyar vízrajzi hálózat a hazai vízrajzi szolgálat színvonalát világviszonylatba messze a legmagasabb szinten tartja. Eszéky Ottó és Pachner Csaba az általuk irányított műszerfejlesztő laboratóriumokban alkalmazták először már a 70-es években azokat az elektronikus eszközöket, amelyek a most kifejlődő automatikus méréseknek az alapjai. Ma az egyetemeken és különösen a főiskolák vízgazdálkodási képzést nyújtó tagozatainak műhelyeiben folytatják a nagy elődök hidrometriai fejlesztési munkái*. A vízhozammérésekkel kapcsolatos hazai eredményeket nemcsak azért soroltuk föl, hogy röviden összefoglaljuk itt a magyar hidrometria mérnöki, műszaki eredményeit, hanem ezzel is hangsúlyozni szeretnénk e munkák végrehajtásának minden feladatánál szükséges vízimémöki munka szükségességét. A Világ Meteorológiai Világszervezete, 40
