Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)

4.5 A VÍZFOLYÁSOK VÍZJÁRÁSÁNAK IDŐBENI ALAKULÁSA

közötti ellentmondás ezen határidőpontok vízhozamainak pontatlanságára utalnak, de ezek a pontatlanságok mértéke a statisztikai eredményeket nem befolyásolják).

A II-115. ábra vízhozam görbéi jól mutatják a vízállás csökkenést, amelyet a homogenitás vizsgálatok gyakorisági eloszlásain is észlelni lehet: mind az azonos gyakorisághoz (lásd a II -113. és II -115. ábrákat), mind az azonos vízhozamokhoz tartozó vízállások az idő előrehaladásával csökkennek.

A bajai vízállás évi maximumainak közepes értéküknek és minimumainak csökkenő tendenciája 11.-113. ábra

A vízállásoknak ez a csökkenő jellege, trendje a vízállások időbeni alakulását mutató

NV = f(t); KöV = f(t) és KV = f(t) (4.309)

idősor ábrákon is megfigyelhető, ahol az évtizedes hazai jelölésrendszernek megfelelően NV a napi vízállások évi maximális, KöV az évi átlagos és KV az évi minimális értéke. A szemmel látható csökkenő jelleget a statisztikai trendvizsgálat eszközeivel, a legkisebb négyzetek Gauss-i elvének az alkalmazásával numerizálni is lehet. A lineáris kétváltozós korreláció számítás algoritmusával az egyes évek kezdőponttól számított t időtartama és a vízállás mutatók, az NV, KöV, KV értékpárok közötti lineáris kapcsolat egyenesét a II.-113. ábrán ábrázoltuk.

322