Zsuffa István: Műszaki hidrológia II. (Műegyetemi Kiadó, 1997)

4.1 A VÍZFOLYÁSOK VÍZHOZAMA ÉS MÉRÉSE

A köbözésnek nevezett mérési módszerhez tehát szükségünk van egy fölfogó edényre, egy kiöntő csőrrel ellátott vödörre, amelyben a sugárban ömlő vizet összegyűjtjük, egy tizedmásodperc pontosságú mérő-órára („stopper-órára”) és az összegyűjtött víz mennyiségének pontos mérését biztosító mérő-hengerre. A mérés során a vödröt határozott mozdulattal a vízsugár alá lökjük és a stopper órát szinkron mozdulattal elindítjuk. A mérés során biztosítani kell, hogy minden csöpp víz a vödörbe kerüljön. Mielőtt a vödör megtelik, ugyancsak egyetlen határozott mozdulattal a vödröt a vízsugár alól kiemeljük és szinkron mozdulattal az órát leállítjuk. A vödörben összegyűlt vizet ezután a mérőhengerrel gondosan leméijük. Ezt a mérést általában háromszor ismételve végezzük el, hogy az esetleges hibás mérést kiküszöböljük. Amennyiben a három mérés közül az egyik eredménye a másik kettőjétől eltér, az hibásnak minősíthető, és a két azonos eredmény az elfogadható. Amennyiben mindhárom mérési eredmény különböző, akkor lehetséges, hogy ingadozó hozamot, például gázokkal zavart forrás vízhozamát méijük. Ilyen esetben legalább 20 mérés statisztikai átlaga ad kellő információt a jelenség statisztikai értékeléséhez. (II-1. fénykép, II.-1. ábra)

méróhenger

térfogotméréirc vogy beoartdios woló a/kahncua^ro

A köbözéssel való vízhozammérés vázlata (MI-10-231/4-86, 19. old.)

II.-1. ábra

13