Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
3 A HIDROLÓGIAI KÖRFOLYAMAT ELEMEI
Ez. a definíció a higroszkóposság numerikus jellemzésére is fölhasználható. A hig- roszkóposság számszerűsítésére a kénsavnak a rendkívül erős higroszkóposságát használják föl. Numerikus mérésekkel többszörösen bizonyított tény hogy az 50'lá-os töménységű kénsav fölött a levegő relatív páratartalma 35%-os. Szárazabb levegő esetén a híg kénsav oldatból elpárolgó víz növeli a légtér nedvességtartalmát mindaddig amíg a dinamikus egyensúly ki nem alakul. Hasonlóképen, ha az 50%-os kénsav fölötti levegő relatív páratartalma 35%-ot meghaladja a kénsav a levegő víztartalmából annyi vizet vonz magához amennyi a dinamikus egyensúly biztosításához szükséges. Ny ilvánvaló az is. ha viszonylag sok 50%-os kénsavat tartalmazó edényt kis térfogatú, légmentese záró üvegharanggal fedünk le a kénsav fölött 35%-os relatív nedvességtartalmú légtér alakul ki. A kis térfogatú levegő 35%-os relatív nedvességtartalmának kialakításához szükséges vízmennyiség a viszonylag sok 50%-os kénsav víztartalmát megfigyelhető módon nem módosítja. így tehát könnyen biztosíthatjuk a 35%-os relatív nedvességtartalinú légteret. Ezt a lehetőséget fölhasználva a talajok higroszkópossága számértékekkel jellemezhető. A Kiírón féle higroszkóposság az a talajnedvesség tartalom, amelyet a teljesen kiszámolt talajminta az 35%-os légtérben fölv esz. A Kuron féle higroszkóposság meghatározása a következő művelet sorozat végrehajtását igényli. A kérdéses talajból három mintát veszünk. A mintákat 106 C°-on. súly állandóságig kiszárítjuk és így egyben talajnedvesség-mérést is végzünk. A kiszárított mintákat üvegmozsárban portijuk és a porrá dörzsölt mintákból óraüvegekre vékony rétegeket terítünk. E mintákat ismételten lemérve, újra szárítjuk, hogy az. esetleges maradék Egyes mérések, elemzések során a hármas mintavételt írják elő a szabály zatok, illetve e szabályzatok alapját adó logikus meggondolások. A három minta által meghatározott három eredmény nem lehet elegendő véletlen ingadozást mutató valószínűségi változók várható értékének megbízható becslésére. Ilyen vizsgálatokhoz legalább 20. de inkább 30 egymástól független megfigyelt adatból álló statisztikai mintára van szükség. Hármas mintát nem a véletlen ingadozások követésére, hanem a durva hibák, szingu- laritások szűrésére veszünk. Amennyiben a három mérés közül az egy ik a másik két mérés értékétől jelentősen eltér, akkor ez. a kiugró mérési eredmény elv etendő. Amenv- nyiben mindhárom érték erősen különböző, véletlen eseményt jellemző valószínűségi változó három adatát ismerjük csak. a pontosabb vizsgálathoz statisztikai mintavételt kell végezni. A higroszkóposság meghatározásánál ez viszonylag egyszerűen meg is valósítható. Egymáshoz közel álló három, illetve két adat átlagolása fölösleges: a közelálló adatok alapján az. elfogadható eredményt éppen ellenkezőleg nem átlagolással kell látszólagosan, több számjeggyel pontosítani hanem ellenkezőleg a mért adatok alapján úgy kell az eredmény t kerekíteni, hogy a becslés bizony talanságát a megadott számértékek jól jellemezzék.
