Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
3 A HIDROLÓGIAI KÖRFOLYAMAT ELEMEI
3.1.4.23 Turc-módszer Major Pál, a Komlósi Imre talajvíz-kísérleti területen, illetve a kömpöci kísérleti területen kútcsoportos vizsgálatokkal meghatározott értékekből arra a következtetésre jutott, hogy az erdőn kívüli területek tényleges párolgását jó közelítéssel a Tűre összefüggése alapján számíthatjuk. Szerinte a tényleges évi evapotanspiráció E [mm|. az évi mm-ben kifejezett CS csapadék és a T [°C] évi átlagos középhőmérséklet függvényében: A vizsgálatok során úgy értékelték, hogy a Duna-Tisza közi viszonyokra, vagy is az általában homokos fedőrétegű területekre jó eredménnyel alkalmazhatjuk az előző ösz- szefüggést az alábbi módosítás szerint: ahol az „a" értéke a 100x100 méteres vizsgálati területre 1.8. míg az 500x500 méteresre 1.62. 3.1.4.2.4 Egyéb módszerek A tényleges evapotanspiráció tényezőinek kölcsönhatását jól megérthetjük, ha e rendszert részekre bontjuk. A természetes, vagy termesztett növénytakaróval fedett felszín körüli tér a párolgás folyamatában három alrendszerre bontható:- Vizet hordozó és leadó alrendszer a talaj.- A közv etítő alrendszer a növénytakaró.- A vízgőzt befogadó és szállító alrendszer a növénytakaró feletti levegő A vízleadó rendszer e hármas tagolódását figyelembe véve adódnak a területi párolgás mennyiségi meghatározásának lehetőségei. Ezek az alábbi elvekre épülnek: CS (3.53) L = 300 + 25T + 0.05T3 (3.54) 96
