Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)

3 A HIDROLÓGIAI KÖRFOLYAMAT ELEMEI

ahol Ci a tárgyhónapi csapadékösszeg. Az I., II., XL, XII., hónapokban az eltérő számítási mód miatt nem kell Ml értékét kiszámítani.

7. Meghatározzuk a mélyebb talajrétegek vízkészletének mutatószámát (M2-t) az 1966-os tárgyévre. K értéke alapján a tavaszi, nyáreleji hónapokra.

M2m = 0,2K M2V = 0.4K (3.32)

M21V = 0.3K M2V] = (UK (3.33)

A példában:

M2m = 0.2 • 422 = 84.4 |mm] (3.34)

M2V = 0.4 ■ 422 = 126.6 [nun| (3.35)

M2IV = 0.3 • 422 = 168.8 [nun| (3.36)

M2VI = 0.1 -422 = 42.2 [mm] (3.37)

8. Számítjuk az elpárologtatható vízkészlet M mutatószámát az 1966. évre:

M = M1+M2 [mm] (3.38)

9. Meghatározzuk az clpárologtatható vízkészlet mutatószámát a sokévi átlag százalékában:

M = ( M / M') ■ 100 [%) (3.39)

Az egyes értékek az V. táblázat utolsó sorában találhatók.

10. A számítást a VI. táblázatban folytatjuk. Elsőként az 1966. év havi közepes telítési hiányait (D. g/m3) határozzuk meg. Székesfehérvár 1966. év havi középhőmérsékletei (t. °C) alapján, a 22. ábra felhasználásával számítható a telítettségi páratartalom (E(t)g/m3) értéke. Az ábrán a vízhőmérséklet helyett a léghőmérsékletet vesszük figyelembe. A tényleges nedvességtartalom (c. g/m’) felhasználásával a havi közepes telítési hiány:

D = E(t) - e [g/m3|

(3.40)

VI. táblázat: A területi párolgás meghatározása Szesztay módszerével. Székesfehérvár. 1966. (lásd a túloldalon)

89