Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
1 BEVEZETÉS
A vízgazdálkodási létesítmények tervezésének, sőt minden vízimérnöki tevékenységnek alapja az a többlépcsős folyamat, amely a lehetőségek és szükségletek pillanatnyi és távlati fölmérésével, azaz a vízgazdálkodási tervezéssel kezdődik, a vízműtani terhelés fölvételével, azaz a műszaki hidrológiai méretezéssel, és az így meghatározott vízműtani terhelés ismeretében a fő méreteknek a hidraulikai méretezés során történő meghatározásával folytatódik. A fő méretek ismeretében kerülhet sor a statikus és dinamikus terhelések fölvétele, illetve számítása (földnyomás, szél- és hóterhelés) után a szerkezeti elemek erőtani méretezésére. Ez. a fölvázolt tervezési munkamenet minden vízimérnöki munkának a lényege: a szorosan vett tervező irodai munka mellett a mérnöki szintű építésvezetői munka is az építés munkafázisainak azonos gondolat menet szerinti megtervezését igényli, a megépült művek üzemeltetésénél is hasonló módon kell a tevékenységünket a természet vízjárásának pillanatnyi és a közel jövőben várható folyamataihoz adaptálni, és ugyanígy ezen gondolat menetet kell követni a hatósági tevékenység minden vízimérnöki feladatának a megoldása során. A közúti, vasúti hidak komplex feladatú, klasszikus építőmérnöki műtárgyának tervezési feladatával illusztrált műszaki tervezési folyamatot az alábbiakban a legnagyobb szabású hazai vízgazdálkodási rendszernek, a Tiszántúl öntözőrendszere műszaki. vízgazdálkodási kialakításának, az országos rendszer egyes részrendszereinek tervezési és építési munkáinak és a rendszer működtetésének vázlatos ismertetésével is illusztráljuk. (2. ábra) Az évezredek óta ismert, a Bibliában több helyen is említett nedves és száraz év- csoportok periodikus jelentkezésének Magyarországon legemlékezetesebb időszaka a 30-as évek hatalmas és hosszan tartó aszálya volt. amikor az egyébként piacra termelő hazai földműves réteg még saját élelmét is alig bírta megtermelni. A katasztrofális aszály hatására a parlament ekkor külön törvényt alkotott az öntözésről, amelynek eredményeként létrehozták az. országos hatáskörű, főhatósági jogkörrel fölruházott műszaki intézményt, az. Országos Öntözésügyi Hivatalt, amelynek első elnöke az a Kállay Miklós v olt. aki később miniszterelnökként próbálta az országot a háborútól megmentem. Az öntözésügyi hivatalban dolgoztak a kor legkiválóbb mérnökei. A hivatal műszaki vezetőjének. Lampl Hugónak, és a földművelésügyi minisztérium államtitkárának. Trümmer Árpádnak műszaki irányítása mellett itt dolgozott, illetve itt kezdte pályáját. többi kiváló kollégája mellett, a Budapesti Műszaki Egyetem három v ilághírű tanára. Németh Endre. Mosonvi Emil és Szilágyi Gyula is. Az Öntözésügyi Hivatal mérnökei, már az intézmény megalapításának az. évében, korábbi tanulmányok (Sajó Elemér. 1929. Trümmer Árpád. 1936) fölhasználásával, elkészítették a Tiszántúl öntözésfejlesztési távlati tervét. A magyar vízügyi szolgálat ekkor folytatta azt az első világháború által félbeszakított munkát, amelyet a mai Magyarország kialakítását jelentő Tisza-szabályozással és a Tiszántúl mocsarainak rendezésével a magyar vízügyi szolgálat két megteremtője. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál kezdeményezett. Mindketten hangsúlyozottan hirdették, hogy a vízgazdálkodási 19
