Zsuffa István: Műszaki hidrológia I. (Műegyetemi Kiadó, 1996)
3 A HIDROLÓGIAI KÖRFOLYAMAT ELEMEI
anyagok molekuláris vonzása, amely a kristályos szerkezetek kialakításának az alapja, viszonylag nagyobb távolságra hat. A víz szilárd halmazállapotú kristályszemcséi egymást. illetve a folyadék halmazállapotú ví/részecskékét nagyobb átmérőjű környezetükből magukhoz vonzzák és így olyan nagyobb" méretű szilárd halmazállapotú jef. illetve hókristály szemcsék alakulnak ki. amelyeknek súlya már nagyobb a súrlódásős lcgcllcnáilásnáJI Ezek a jégszemcsék ezután az alsóbb, melegebb rétegekben föloldódva folyadék halmazállapotú eső alakjában érhetik el a föld felszínt. Amennyiben az alsóbb rétegek is negatív hőmérsékletűek a csapadék hó alakjában jut a földre. Nagyon erőteljes fölTcIé áramlás, úgynevezett hideg frontbetörés esetén az igen nagy sebességű függőleges áramlásban még az. összetapadt, nagyon nagyra nőtt jégkristályok is lebegve nEF radnak. Ezek tov ábbi növ ekedésév el kialakult nagy jégdarabok, lefelé hullva a melegebb levegőben sem olv adnak el és nyáron is jégeső formájában érik el a földfelszínt. A magas légköri, léggömbös mérések néhány esetben azonban olyan esőzések adatait is rögzítették, amelyek felhőzete pozitív hőmérsékletű légtérben alakult ki. A legtöbb ilyen esőzés során lehulló vízcseppek mindegyikében porszemeket lehet találni, amelyeknek a vízmolekulákra ható molekuláris, adszorpciós vonzása hatására alakultak ki azok a vízcsepp méretek, amelyeknek a súlya a cseppeket a föld felszínre hullatta. A legjellegzetesebb ilyen eső típus a Földközi-tenger klímavidékén gyakori, déli széllel járó meleg „sirokkó”, amelynek sivatagi eredetű por szemcséi az esőcseppeknek jellegzetes sárgás vöröses színt adnak. Ezen esők fölszáradása után a sivatagi por eredetű szennyeződés az egész eső verte területet befedi. Kivételes esetekben, az óceánok fölött, pormentes meleg levegőből is hullik eső. ahol a tengeri eredetű nátrium ionok körül alakulhatnak ki a megfelelő súlyú esőcseppek. Az-előzőckbctl IcTffák szerint a csapadék két ütemben alakul ki. Az. első ütem.a kicsapódás, azaz a felhőképződés folyamata. Újra fölhívjuk arra a közismert tényre a figyelmet, hogy felhő nélkül nincs eső, viszont nagyon sokszor a felhős égből nem hullik csapadék. A csapadékképződés második üteme a csapadék képző „magok” körüli cscppképző- dés folyamata. Az esetek 90%-ában a cseppképző magok jégkristályok. 9%-ban porszemcsék és 1%-ban tenger fölött lebegő ionok. A cseppképződés folyamata mesterségesen is alakítható. Az 1950-es években először repülőgépről juttattak ezüstjodid permetet a kicsapódás folyamata után képződött felhőzetbe, ami látványos módon azonnal bőséges esőzést váltott ki. Ez a művi beavatkozás azonban a gy akorlati életben jelentős eredményeket nem hozott, hiszen az csapadékképződés első ütemét, a felhősödést egyszerű eszközökkel befolyásolni nem lehet. A csapadékképző elemek légkörbe juttatásával azonban eredményesen lehet a jégeső képződést és ezzel a jégverések kártevését megakadályozni. Az előre törő hidegfrontok falánál nagy sebességgel fölfelé áramló páradús meleg levegő igen hamar harmatpont alá hűl le és kialakulnak a hidegfrontot jellemző, éles határvonalú gomolyfel102
