Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
Az árvizszámitások teljes vízrendszerre történő kidolgozása Magyarországon központi feladatnak mondható. Ennek megfelelően töltésezett vízfolyásaink mértékadó árvízi adatait a V1TUKI 1979- ben kiszámította és közreadta. Ennek adatait használja ma a hazai árvízvédelem. A vízállás adatsorok és különösen a vízhozam adatsorok korlátozott hossza miatt azonban az elmúlt tiz év jelentős mértékben, sok esetben 25-30%-kal is meghosszabbította a földolgozható adatsorok hosszát. A számítástechnika fejlődése pedig lehetővé tette, hogy az időközben elért elméleti eredményeket, éppúgy mint a korábban a nagy munkaigényesség miatt nem alkalmazott igen hatékony számítási módszereket is fölhasználjuk. Ennek megfelelően a leirt módszerek egységes számítógépi programcsomagja alapján a Vízgazdálkodási Intézet 1980-tól uj árvízi adatföldolgozást végez, amelyekben elsősorban az eredmények összhangjának a biztosítása a legfontosabb cél. Általánosságban az ilyen vizsgálatok megújítására célszerű 10 évenként sort keríteni. A jövőben sűrűbb vizsgálatokat az árvizeknél is jelentkező emberi hatások fokozódása indokolja! Az árvédelem ármentesitéssel, tehát a tervezés föladataival kapcsolatos műszaki hidrológiai föladatok tárgyalását ezzel lezárjuk. Földhivjuk a figyelmet arra, hogy az árvédekezés üzemi problémáit a vízgazdálkodási üzem többi kérdésével együtt, a jegyzet utolsó fejezete tárgyalja. Ott lesz szó az árvízi előrejelzések kérdéscsoportjáról és a lezajlott árvizek utólagos hidrológiai értékelésének szinte klasszikussá vált hazai módszertanáról. 1.2 A domb- és hegyvidéki vízrendezés hidrológiai problémái A domb- és hegyvidéki vízrendezés alapföladatai hidrológiai szempontból alig különböznek az árvédelem föladataitól. A vízgazdálkodásnak ez az ága a domb- és hegyvidéki vízfolyások árvizei által okozott károk elhárításával foglalkozik, a hidrológusnak tehát, éppúgy mint az árvédelem esetében, a vízfolyáson levonuló árvizeknek a védekezés szempontjából fontos alapadatait kell szolgáltatnia. Ezek az alapadatok itt is a tetőző árvizhozamok valószínűségi eloszlása, a levonuló árvizek mennyiségeit jellemző eloszlásfüggvény és a mértékadó árhullám. A fölsorolt adatokat a vízfolyás minden szelvényére szolgáltatni kell, tehát meg kell szerkeszteni a vízfolyás árvízi jellemzőinek hidrológiai hossz-szelvényeit. A föladat azonos jellege ellenére a kidolgozás módja már jelentősen eltér. A folyókánál lényegesen kisebb vízgyűjtőterületeken kialakuló árhullámok általában nem összetettek, a folyamatok gyorsak. A hidrológiai földolgozás módszertanát alapvetően szabályozza a kisvízfolyások pontos meghatározására használt hidrológiai definíció: a folyókkal ellentétben ugyanis olyan vizfolyásszakaszok hidrológiai jellemzése a föladatunk, amelyeknek vízjárása a szakaszhoz közvetlenül csatlakozó vízgyűjtőterületek lefolyásától döntő módon függ és igy szoros kapcsolatban van a közvetlen környezetükre hullott csapadékkal is. Végül alapvető módszertan alakitó az a tény is, hogy a kilométerről kilométerre változó vizjárásu számtalan kisvízfolyás legtöbbjén csak az 1950-es években indult meg az észlelés és az észlelő hálózat a teljesség igénye nélkül, a gyakorlatban fölmerülő vízgazdálkodási, vízrajzi szempontok szerint bővül. A vízfolyások nagy száma, valamint egy-egy vízfolyáson belül a vizfolyásszakaszok eltérő jellege miatt a vízgazdálkodási föladatok megoldásánál részleges vagy teljes adathiánnyal számolnunk kell. A rövid adatsorok földolgozási módszertana és az adathiánypótlás módszerei a dombvidéki vízfolyások hidrológiájának legjellegzetesebb fejezete. 1.2.1 Kisvízfolyások árvizszámitása megfelelően hosszú vízhozam adatsor esetén A részleges vagy teljes adathiány azonban ma már egyáltalán nem általános. Az ország jelentősebb vízfolyásairól, patakjairól sok helyen már 40-45 éves hosszúságú, megbízható vízhozam adatsorral rendelkezünk. Ezeknél a vízfolyásoknál az árvizhozamok valószínűségi eloszlását a Gumbel féle modell alapján számítjuk. A vízfolyáson esőzések, esetleg olvadás után kialakuló heves árhullámok pár óra alatt jelentkező tetőző vízhozamai nyilván függetlenek az előző napok vízhozamától: az évi maximális vízhozamok eloszlását tehát csakis a szélsőértékek eloszlásfüggvényei Írhatják le! A két eloszlásfüggvény, a Gumbel tipusu és a Fréchet tipusu között most is választanunk kell: kézi eljárásnál grafikus eloszlástipus vizsgálattal, gép használata esetén Kolmogorov próbával végzett illeszkedésvizsgálattal. A vizsgálathoz természetesen csak homogén adatsor használható föl, amelyet az ismertetett módon kétmintás Kolmogorov próbával ellenőrzünk. A vizsgálat tehát minden részletében megegyezik a 10000 km2-nél kisebb vizgyüjtőjü folyőkra bemutatott eljárással. 78
