Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
KöQ = f(L) NQ = f(L) (57) (58) ahol F a vízgyűjtőterület, KQ a "kisvizhozam”, KöQ a középvizhozam, és NQ a "nagyvízhozam". Az igényeknek megfelelően a kisviz és a nagyviz értékei egymással összhangban levő, de pontosabb valőszinüségszámitási jellemzés nélküli becsült értékek. A vízgazdálkodás igényeinek növekedésével az árvizhozamok hidrológiai hossz-szelvényét ma az NQ = f (p. L) (59) függvénnyel ábrázoljuk, ahol p az NQ évi nagyvizhozam meghaladási valószínűsége. A 37. ábrán bemutatott Sajó árvízi hidrológiai hossz-szelvényen az 1, a 3, a 10 és az 50%-os meghaladási valószínűségű árvizek vízhozamainak vonalait rajzoltuk meg. Az ábra vonalain jól láthatók és ellenőrizhetők az árhullámlevonulás törvényszerűségei: különösen a Bódva torkolata alatt a kiszélesedett hullámtéren az árhullámok már ellapulnak, a vonalak két-két mellékfolyó között csökkenő jellegűek. A vonalakat két állomás, Bánréve és Felsőzsolca vizhozamadatsorainak statisztikai földolgozásával számított árvízi eloszlásfüggvényekről leolvasott értékekkel szerkesztették. Az ellapulások mértékét árhullámkép áthelyezésekkel is ellenőrizték. Az árvízi hidorológiai hossz-szelvényekről tehát leolvasható bármely folyőszelvényben bármilyen valószínűségű árvizhozam (illetve az "árvízi vízállások hossz-szelvényéről" a tetőző vízállás). A leolvasott értékek azonban nem összetartozó vízállások, hiszen egy-egy árhullám levonulása során előfordulási valószínűsége más és más értéket vesz föl: például az 1954. évi árvíz előfordulási valószínűsége Pozsonynál 0,5%, tetőző hozama 10400 m^/s volt. Ez az árhullám azonban igen heves volt és igy az ellapulása is fokozottabb volt. Ennek a következtében a mohácsi szelvényben előfordulási valószínűsége csak 3,2% volt Fordított volt a helyzet 1965-ben: a nagyon lomha, sok folyó egyszerre történő áradása, a Vág és a Nyitra áradásával is megnövelt árvizhozamok előfordulási valószínűsége lefelé növekedett: pozsonyi (9220 m^/s) árvizhozamnak a mohácsi szelvényben 1%-os árvíz felelt meg. Az egyes árvizek összetartozó vízhozamainak valószínűségi értékei nem azonosak, ugyanakkor azonban az árvízi tetőző értékek között statisztikus összefüggés van. Ezek az összefüggések ugyancsak ábrázolhatók hossz-szelvényben. A 38. ábrán Szesztay Károly szerkesztette grafikonon azt az ilyen hidrológiai hossz-szelvényt látjuk, amely arra szolgál, hogy valamely mérceszelvényre érvényes (például előrejelzett) árvízi tetőző vízállásnak, vagy vízhozamnak megfelelő, annak levonulásakor jelentkező tetőző vízállásokat, vagy vízhozamokat a mérce környezetében is megadhassuk. Hidrológiai hossz-szelvényeket szerkeszthetünk a különböző valószínűségű árviztömegek folyómenti alakulására, vagy az árvízi terhelésekre. Az árvízi terhelések különböző értékeinek a Sajó egyik töltésezett szakaszára készített hidrológiai hossz-szelvény ét a 39/a, b ábrák mutatják. A hidrológiai hossz-szelvényeket felvázolásuk után gondosan tanulmányozni és - az összhang biztosítása érdekében, a kérdéses hibák pontos feltárása után - javítani kell. Ennek az értékelésnek és javításnak a pontos szabályai nem fogalmazhatók meg: mindazok az elemzési és hibakeresési szabályok, amelyek megfogalmazhatók, gépesithetők is, azokat tárgyaltuk. A hidrolőgus-mérnök szeme azonban az egyetlen ránézéssel is áttekinthető hidrológiai hossz-szelvényen föl kell, hogy ismerje a rejtett, algoritmussal föl nem tárható hibákat is. A hidrológiai hossz-szelvény igy nemcsak a hidrológiai munka végcélja, hanem eszköze is. A hidrológiai hossz-szelvények bevezetője, Lászlóffy Woldemár Írja 1940-ben a "Számítási és szerkesztési módszerek a hidrológiából" című munkájában (amelytől a numerikus, vagy talán akár a műszaki hidrológia megjelenését datálhatjuk): "a matematika olyan gép, amely mint egy jól működő malom mindent megőröl, a tiszta búzát is és az ocsut is. A hidrolőgus alapvető föladata, hogy a hidrometriai adatgyűjtés tökéletes megszervezésével és a méréseinek megbízhatóságával, nem utolsósorban a csak mérnöki munkával szerkeszthető vizhozamgörbével biztosítsa a földolgozandó adatok megbízhatóságát". Az azóta eltelt negyven év alatt a matematika valóban tökéletes géppé vált: a számítógép által végzett számítási munka végrehajtása során elesünk attól a lehetőségtől is, hogy a kézi számítások végrehajtása során, menetközben ellenőrizzük magunkat. Fokozottan megnőtt tehát az alkalmazható módszerek megbízhatóságának az igénye. Az alapadatok sokszoros ellenőrzésében a gép ugyan segít, de javítani géppel nem nagyon lehet, és a jó alapadatot, amelyet már a terepen kell biztosítani, semmiféle javított, pótolt adat nem helyettesítheti. 73
