Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
zolják az eddig észlelt legnagyobb, emlékezetes árvizeknek a vízmércéken észlelt tetó'zéseit összekötő vonalakat, és tényleges árvizek vonalát is. Az egyszerű geodéziai hossz-szelvényből akkor lesz "az árvizi vízállások hossz-szelvénye", ha az észlelt valóságos árvizi vízállások, illetve a többé- kevésbé önkényesen rögzített mértékadó vízállások helyett az egyes mérceszelvényekre a kiszámított, különböző meghaladási valószínűségű árvizi vízállásokat rakjuk föl. A szokásoknak megfelelően az 1, 10, 50%-os meghaladási valószínűségű vízállásokat kell az egyes mércékhez bejelölni és a megfelelő pontokat össze kell kötni (34. ábra). 83201 ftG 0 003*7 34. ábra A Duna geodéziai hossz-szelvénye Dunaföldvár-Mohács között a különböző valószínűségi szintekkel Az árvizi vízállások hidrológiai hossz-szelvény éhez hasonló az árvizhozamok hidrológiai hossz- szelvénye. Az első, a Dunára és a Tiszára készített hidrológiai hossz-szelvényeket a 35., 36. ábra mutatja. Az 1955-ben készített hidrológiai hossz-szelyényeknek a céljuk - az akkori vízgazdálkodási igényeknek megfelelően - a vízfolyás vízjárásnak az általános jellemzése volt. Így a négy külön ábra négy függvényt ábrázol: F = f(L) KQ = f(L) (55) (56) 71
