Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
1.1.15 A vízfolyás árvizviszonyainak vizsgálata több állomás adatainak összevetésével Előző példánkból már látszik az a nyilvánvaló tény, hogy az árvizvizsgálatokat sem szabad egyetlen vízmérce szelvényre korlátozni. A vizsgálatokat lehetőleg azonos módszerek, ma már azonos számítógép és számítógépi programok fölhasználásával valamennyi - a vízrendszerhez tartozó - állomás vízhozam, illetve vízállás adatsorával el kell végezni. A vizsgálatok ered ényei igy összevethetők, sőt a vizsgálatok eredményei menet közben is ellenőrizhetők. Vizhozamgörbék ellenőrzése A számítások legkényesebb pontja a megbízható vizhozamadatsor. A számitógíp más, többnyire formai ellenőrzés mellett itt is olyan föladatot tud gyorsan elvégezni, amely ugyan kézzel is elvégezhető, de a munka egyhangúsága miatt eddig alig végeztek ilyen vizsgálatot. Az árhullámcsucsok ugyan lefelé haladtukban ellapulnak, de az árhullámok tömege a folyó mentén lefelé, mellékfolyó nélküli szakaszon nem, mellékfolyó csatlakozása alatt pedig csak a mellékfolyó által szállított vízmennyiséggel növekedhet. A levonult vízmennyiségek összehasonlítása számítógéppel igen egyszerű. A gépi ellenőrzés egyszerű föladat ugyan, de a hibák kijavítása már bonyolult, gépre nem bizható. A kimutatott hiba forrása a legtöbb esetben a vizhozamgörbe megszerkesztésében keresendő. A vizhozamgörbe szerkesztés pedig nem gépies, hanem hidrológusi munka! A görbéknek legtöbbször az extrapolálásuk a rossz. A javítást tehát az extrapolált szakaszon számított vízhozamokra kell korlátozni. A javítás különösen akkor egyszerű, ha a vizsgált szakasz két végpontjában az egyik görbe, tehát a hozzátartozó vizhozamadatsor is teljesen megbízható. Ilyen esetben a kétes vizhozamgörbe extrapolált szakaszát kell aszerint "jobban eldönteni", vagy meredekebbé tenni, hogy a vízmennyiség ebben a szelvényben kisebb, vagy nagyobb volt mint az ellenőrző szelvényben. Olyan esetben, amikor mindkét görbe extrapolálása bizonytalan, a gondosan megismételt extrapolálási módszerek megbízhatóságát a vízmennyiségek azonosságára vonatkozó feltétellel való ellenőrzés fokozza (32. ábra). Vízhozamok közötti kapcsolat vizsgálata A levonuló vízmennyiségek összevetése mellett az egyes vízhozamok is összevethetők. Egymáshoz közellévő vízmércék vízállásai és vízhozamai között általában szoros korrelációs kapcsolat van. Ez az úgynevezett egyszerű mércekapcsolat numerikus vagy grafikus utón könnyen megszerkeszthető. A túl szoros, tehát az ellenőrzéshez fölhasználható kapcsolatok azonban arra mutatnak, hogy a két vízmérce ugyanazt az információmenny iséget tartalmazza: mindkettő használatára tehát esetleg szükség sincsen! Távolabbi állomások vízállás és vizhozamadatai között a kapcsolat egyrészt lazább, másrészt a vízfolyás irányában ezek a hatások az időben eltolva jelentkeznek. A folyamatok térbeli - folyómenti - és időbeni alakulása biztosítja az árhullámok és általában a vízállások és vízhozamok alsóbb szakaszokra vonatkozó előrejelezhetőségét. Az előrejelzések módszereit és végrehajtását munkánknak a vízgazdálkodás üzemi feladatainak hidrológiai problémáival foglalkozó részében tárgyaljuk. Megjegyezzük azonban, hogy a gondosan - ma már többnyire géppel készített előrejelzési eljárások alapján - könnyen kiszűrhetők azok a hibás értékek, amelyek a meghatározott kapcsolatokat nem követik. Nagyobb előrejelzési rendszerek kidolgozása során pedig kiszűrhetők azok az állomások és azok az időszakok, amelyek során az észlelési adatok esetleg kétes értékűek. Példaként emlitjük, hogy az Alsódunavölgyi VÍZIG Számítóközpontjában készült dunai előrejelzési rendszer alapján a paksi vízmérce 1977. évi adatai "gyanúsak" voltak: valamennyi más állomás vonatkozásában, valamennyi kapcsolatban mind a totális, mind a parciális korrelációs tényezők, a többi kapcsolatéhoz képest nagyon alacsonyak voltak. A jelenség magyarázatát - amelyet statisztikai vizsgálatok esetén is mindig meg kell keresni - könnyen megtaláltuk. A vízmérce szelvényében, a kérdéses időszakban hatalmas párhuzammü épült. A mérce ennek a limányába került. A párhuzammünek, és az ezt bekötő keresztgátnak a visszaduzzasztő hatása - az építés ütemének a függvényében - napról napra változott. Az építkezés befejeztével a helyzet stabilizálódott. A mércék közötti kapcsolat, amely természetesen • az előzőektől eltérőnek adódott, szorossá vált (33. ábra). 68
