Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
A matematikai statisztika egyik legfontosabb alkalmazási szempontja, a becsléselméletben használt tűrési sávok meghatározásának eredményei alapján, éppen azt rögzíti, hogy a rendelkezésre álló adatsor hosszának háromszorosát meghaladó visszatérési idejű véletlen események, tehát árvizhozamok, használható értékekkel nem jellemezhetők. A 10 000, de akár az 1000 éves visszatérési idejű árvizek kiszámítása tehát nem ad gyakorlatilag használható eredményt. Az árvizszámitás tehát már az alapprobléma fölvázolásánál ellentmondásokkal találkozik. Az 1965. évi árvíz után, gazdaságossági számításokkal kimutatták, hogy a korábban csak nyári gáttal védett, úgynevezett Bölcske-Madocsai öblözet szántóföldjeit is érdemes az 1%-os árvíz ellen biztonságot nyújtó árvíz ellen megvédeni. Ez az árvizszint a Duna 100 éves adatsorából viszonylag egyértelműen számítható. A nagyobb területeket, községeket is védő védvonalszakaszokra 0,5%-os, 200 éves visszatérési idejű árvizek voltak a mértékadó értékek. Néhány évvel ezelőtt a Duna hullámterében megkezdték Magyarország első nukleáris erőmüvének az építését. A beruházás értéke több tiz milliárd forint. Teljes kiépítése után az ország energiaszükségletének jelentős hányada innen származik, esetleges, árviz-okozta sérülése országrészek lakosságának életét, egészségét fenyegeti. Az árvízi biztonságát tehát igen magas szinten kellene megszabni, a közgazdászok minden bizonnyal ki tudnák számolni az ebben az esetben vállalható minimális kockázat értékét. Sajnos azonban a leghosszabb adatsorral rendelkező folyőnkon, a Dunán sem tudunk 300-500 éves visszatérési idejű árvizeket elfogadható módon becsülni. A megoldás azonban egyszerű. Mindüssze azt kell biztosítani, hogy ezek a kiemelt területek árvédelmi biztonsága a környezetét meghaladja: a környező védvonalak biztonságát meghaladó árvizek a mezőgazdasági területeket elöntve nem fenyegetik már sem az erőmüvet, sem Budapest belterületét. 1.1.3 Az adatok egyöntetűségének kérdése: a homogenitásvizsgálat Az árvizszámitások lényegét jelentő valószínűségi eloszlásfüggvényt célszerű az árvizhozamokra számítani, még akkor is, ha az árvízi tetőző vízállások valószínűségi eloszlásának szolgáltatása az alapfeladat. A vízfolyások, folyók medre ugyanis állandóan változik, és igy sokszor ugyanázok a tetőző vízhozamok más és más vízállással vonulnak le. Az időben lejátszódó mederváltozások tehát veszélyeztetik az adatsorunk egyöntetűségét, homogenitását. Gondosan vezetett vizhozamstatisztiká- ban, vizhozamidősorban a mederváltozások hatását megfelelő sűrű vizhozammérések alapján szerkesztett vízhozam-görbe sorozatokkal, esetleg a lassú változásokat követő vizhozam-görbe seregekkel, újabban pedig megfelelő számítógépi programokkal kiszűrik: a vizhozamidősorok homogenitását csak a vízgyűjtőterületen végbement nagyarányú változások veszélyeztetik. Az árvizek homogenitását nagyobb folyóinknál néhány kivételesen nagy tározőmedence megépítésén, árapasztó csatornák üzembehelyezésén kívül, az emberi tevékenység még aligha képes befolyásolni. Az adatsorok homogenitásának kérdésében azonban a fenti mondattal megfogalmazott szubjektivitást kerülni kell, hiszen ebben a kérdésben a szakemberek szubjektív Ítéletei egymással teljesen ellentétesek! A homogenitás kérdésére statisztikai vizsgálattal kell választ adnunk. A homogenitás vizsgálatát magával a vizsgálandó adatsorral hajtjuk végre. A legelső feladat tehát a vizsgálandó adatsor, a statisztikai minta összeállítása. A gazdasági számításokban szereplő valószínűségek reciprokaként adódó úgynevezett visszatérési időt, az P P % T (1) értéket mindig években adjuk meg. Ez annyit jelent, hogy az évi maximális árvíznek, tehát évi egyetlen, a legnagyobb adatnak az előfordulási valószínűségeit akarjuk becsülni. Ennek megfelelően a statisztikai mintát is az évi .NQ nagy vízhozamok idősorával kell megadni. Az igy kapott adatsor egyöntetűségét a kétmintás Kolmogorov próbával ellenőrizzük.* Az egyetlen mintát a homogenitást veszélyeztető műveletek, például vízrendezési munkák, vagy mezőgazdasági átalakulások időpontjánál vágjuk ketté. Abban az esetben, ha ilyen folyamatokról nem tudunk, az adatsort egyszerűen megfelezzük. A két külön statisztikai minta azonos statisztikai sokasághoz tarA matematikai statisztika a homogenitásvizsgálatra más módszer-ej^ác próba, a Wilcoxon, a Mann-Whitney próba). Jegyzetünkben, J kerüljük az alternativ módszerek ismertetését! ( V fa-Xjí "előjel" lőtt tartva, 9AJJ 17
