Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)

1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA

jegyzik. A munkanapló alapjin dakádonként összefoglaló jelentéseket készítenek. A belvízi, síkvidéki hidrológiának ezek a munkanaplók, illetve dekádjelentések a legértékesebb információ-forrásaik.

1955-ben a tiszántúli Mirhő-Gyolcsi zárt belvizöblözetben, ezzel együtt a Szarvas melletti Kondorosvölgyi öblözetben kísérleti belvízi területeket építettek ki és ezek rendszeres megfigyelése már igen értékes és teljes adatsort szolgáltat a belvizes területek hidrológiájáról.

A természetbeni megfigyelések e két típusára, azaz a védelmi szervezet észlelési adatokra alapozott dekádjelentéseire és a két kísérleti terület észlelési adatsorából levonható tapasztalatokra építette föl Török László méretezési eljárását.

1.3.3 Települések csatornázásának hidrológiai problémái

A települések, ipari üzemek csatornáhálózatának kettős föladata van. Egyrészt el kell szállítania a lakosság, az ipar, az állatállomány által termelt szennyvizet a tisztitóba, másrészt biztosítania kell azt, hogy a területre hulló eső, vagy olvadó hó a lakosság kára nélkül a területet elhagyja. A két föladatot együttesen ellátó csatornahálózatot egyesített rendszerű csatornázásnak nevezzük.

Sok esetben azonban a szennyviztisztitótelepek tehermentesítése végett a szenny vízhozamoknál nagyságrendben nagyobb csapadékvizek elvezetésére külön szétválasztott rendszerű csatornahálózatot, építenek ki. (Megjegyezzük, hogy a két rendszer "előnyeit” egyesitő záportulfolyős megoldást ma már vizminőségvédelmi okok miatt nem alkalmazzák. Ennél ugyanis olyan záportulfolyőkat építettek be a csatornarendszerbe, amelyeken keresztül a záporok nagy vízhozamai által "kellően" fölhigult szennyvizek a tisztítótelep megkerülésével a befogadóba jutottak. A mai fölfogás szerint még a városok utcai mocskát, olaját szállító csapadékvizet is tisztítani kell, a szennyvíztisztító telepnél jóval nagyobb kapacitású, de sokkal egyszerűbb eljárásokat alkalmazó telepen.)

A hidrológia föladata most is a csatornák méretezéséhez szükséges terhelésnek, a levezetendő maximális vízhozamnak a szolgáltatása. A helyzet a síkvidéki hidrológiához hasonló: a fölszini lefolyást az ember szabályozza: a települések aszfalttal, szigetelt héjazatokkal illetve tetőzetekkel födött részéről a csapadéknak szinte minden csöppje lefolyik. A levezetendő viz mennyiségét tehát a tervezett beépítési mód (illetve utólagos csatornázásnál a meglevő, de fejleszthető beépítés) dönti el.

A csatornahálózat sem a természet megszabta irányokat, hanem az egymást keresztező utakat követi. A méretezés alapjául szolgáló hidrológiai adatok tehát maguk is a tervezés megoldási módjának a függvényei. A számítás tehát most is több variáns előzetes rögzítésével és a variánsoknál egyenként is fokozatos közelítéssel történik. A számításokhoz most is hiányzik minden közvetlenül megfigyelt adat. A kiindulás most is csak a csapadékadatsor lehet. A megoldáshoz itt is a klasszikus "racionális" módszer és annak változata, az idő-terület módszer szolgáltatja az eszközöket. A legfőbb különbség az, hogy a belvízrendszerek több napos összegyülekezési folyamatai helyett itt néhány perces záporokkal kell a kritikus helyzeteket jellemezni. Amig tehát a síkvidéki vízrendezésekhez az alapot a VITUKI több napos csapadékokra vonatkozó matematikai-statisztikai földolgozása szolgáltatta, ehhez a számításokhoz a BME Vízgazdálkodási Intézetében készített rövid idejű nagycsapadékokra vonatkozó segédleteket kell használni.

A belvízrendezés hidrológiai problémáinak tárgyalásánál részletezett idő-terület módszer lépéseit, pontokba szedve soroljuk föl:

1. A tervezett, vagy meglevő lakott terület úthálózatának és a befogadónak ismeretében elkészítjük a tervezett csatornahálózat terv-változatait. (Számitógép alkalmazása esetén a gép, megfelelő programmal, valamennyi tervváltozat vizsgálatára is alkalmas!)

2. Meghatározzuk az egyes csatornaszakaszokhoz tartozó részvizgyüjtőket a födöttségük (burkolt és kert) szerint is osztályozva.

3. A burkolt területeken 100 l/s/ha, burkolatlan kertekre 20 l/s/ha fajlagos vízhozammal számolva meghatározzuk válamennyi csatornaszakasz terhelésének első, közelitő értékét.

4. A terhelések és a kialakítható esések ismeretében méretezzük az egyes csatornaszakaszokat.

5. Az ismert méretű és terhelésű csatornák minden szakaszára meghatározzuk a vizsebességeket.

6. A sebességekből megrajzoljuk a lakótelep izokran vonalas térképét.

7. Az izokron vonalas térkép alapján meghatározzuk az összegyülekezési idő első közelitő értékét.

8. A BME Vízgazdálkodási Intézet segédletei alapján meghatározzuk a település jellegének megfelelő meghaladási valószínűségű, az összegyülekezési időhöz tartozó csapadékintenzitást (85., 86. ábrák).

164