Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)

1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA

A nyári időszakra (március-október) vonatkozó számításokban figyelembe kell venni a "csapa­dékhiánynak" a párolgáscsökkentő hatását is. Erre a célra - többféle, első látszatra egyaránt al­kalmasnak látszó változat kipróbálása alapján - az M = Mx + M2 (122) mutatószám összeg bizonyult legalkalmasabbnak, amelynek első tagja a téli vizkészletfelhalmozódást, a második pedig a tárgyhónap és a megelőző két hónap csapadékviszonyait veszi figyelembe. Az M érték tehát a területnek a párolgás számára hozzáférhető ("elpárologtatható") vízkészletét jellemzi. A mutatószámok esetenkénti számítására vonatkozóan az eberswaldi liziméter-telep hét évi folyamatos mérési adatainak statisztikai feldolgozása azt mutatta, hogy a téli vizkészletfelhalmozó­dást jellemző W = 2/3 C . + 2 C + 2 C, + 5/3 CIT (123) XI xu I II súlyozott csapadékösszeg a nyári időszak első négy hónapja során az M1/1 = 0,2 W IV M = 0,3 W = 0,4 W VI M = 0,1 W (124) átlagos arány számok szerint használódik fel. A tárgyhónap hőmérséklete és a párolgás közötti kapcsolatban a tárgyhónapot megelőző hónap csapadékának, mint segédváltozőnak, volt a legjelentékenyebb szerepe. Ezt követte általában a tárgyhónap csapadéka, majd a tárgyhónapot megelőző második hónap csapadéka. Az M2 mutató­szám számítására ennek megfelelően az M2 = 2/3 C. + C.^ + 1/3 C12 (125) képlet bizonyult legalkalmasabbnak. A számítás - mint említettük - minden adatot a sokévi átlaghoz viszonyítottan vesz figyelembe (illetve ad meg), ezért kiindulásul - a havi csapadékok sokévi átlagai alapján - hónapról-hónapra ki kell számítani az M^, M2 és az M értékek sokévi átlagát, és az egyes évek adatait ennek száza­lékában kell kifejezni. Ezután kerülhet sor a 77. ábra szerinti segédletek használatára, melyekről a At páratelitési hiány eltérések és a sokévi átlag %-ában kifejezett M mutatőszámok alapján hónapról-hónapra le­olvasható a sokévi átlag százalékában kifejezett párolgás. A 77. ábra görbéi szembetűnően mutatják, hogy hazai éghajlati viszonyok között tartós száraz­ságok idején nem a levegő páraéhsége, hanem elsősorban a párolgás számára hozzáférhető vízkészlet nagysága szabja meg a párolgás alakulását. Ez a magyarázata annak, hogy az évi párolgás közelitő értékét a csapadék évi összege és éven belüli eloszlása alapján közvetlenül is meg lehet állapítani (77. ábra). Az évi párolgás pontosabb meghatározásakor a fentieken kivül az évi lefolyás, valamint a március-októberi időszak havi közepes páratelitési hiánya (N.) és csapadéka (C.) alapján számítható X 51 = 2 Ni Ci (126) III évi "párolgási tényező" ismeretére is szükség van (78. ábra). 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom