Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
Az első fázis a síkvidéki vízgazdálkodás fejlődésében is a belvizes elöntések kártételei elleni védelem volt. A komplex síkvidéki vízgazdálkodást a belvízvédelem, a belvízrendezés időrendben megelőzte. A korábbi, vizlevezetésre irányuló tevékenységet váltotta föl, váltja föl a felszínen ösz- szegyült vizek tározókban, tavakban történő visszatartása. A passzív vízrendezés műszaki alapelveit az elöntések okozta károk szerint alakították ki. A károk elsősorban mezőgazdasági jellegűek, amelyeket befolyásol a mezőgazdasági éves ritmusa is. Nyilvánvaló, hogy a nyári tenyészidő elöntései nagyobb károkat okoznak, mint a téli, télvégi elöntések. A téli félév vízborításai is veszélyeztetik a termést, egyrészt tönkreteszik a vetésre előkészített talajok szerkezetét, másrészt károkat okoznak az őszi vetésekben is. Az őszi vetések a 4 C° alatti vízborítást több hétig is kibírják, azonban a fölmelegedett viz alatt a növényi fejlődés azonnal megindul, igy a károk már néhány nappal a fölmelegedés után jelentkeznek. A téli, télvégi elöntések és a nyári belvizek kártételei közötti különbségnek a tervezési munkában is jelentkeznie kell. Ez a differenciált munka a hidrológiai előkészítésénél is jelentkezik, hiszen a téli, télvégi belvizeket elsősorban a hóolvadás, a nyári elöntéseket a heves záporok okozzák. A tavaszi olvadáskor a talaj többnyire vízzel telitett, esetleg fagyott, a hóban tárolt vízmennyiséget nem tudja befogadni; a nyári belvizeket okozó heves záporok esőintenzitása nagyobb, mint a talajba szivárgó viz intenzitása. Tehát a téli belvizek idején nemcsak a károk kialakulásának a folyamatához kell több idő, hanem a hidrológiai folyamatok is jóval lassúbbak. A különböző jellegű káros vizek elvezetésére ugyanazokat a müveket, berendezéseket kell használni, illetve ugyanazokat kell megtervezni. 1.3.1 Téli, télvégi belvizek hidrológiai vizsgálata A télvégi belvizek vizsgálatára a felső talajréteg vízháztartását kell elemezni: a lassú folyamatok miatt az elemzést elég nagyobb időegységek, dekádok, hónapok szerint végezni. A számítás alapja a folyamatos vízmérleg-készítés segítségével felszíni vízmennyiségek idősorának a generálása. (XXX. táblázat) Az adatgenerálás alapja most is a csapadék, illetve néhány más időjárási elem hosszuidejü adatsora. A számításokat olyan régebbi, 20-25 év előtti időpontban kezdjük, amelyet hosszú szárazság előzött meg. A kezdési időpontban a talaj h holtviztartalomig ki volt századva. Ebből a h^ talajnedvesség-tartalomból kiindulva számítjuk az első dekád végi talajnedvességet, tj-et úgy, hogy hozzáadjuk a kérdéses dekád c^ csapadékának és p^ párolgásának a különbségét. C1 = h0 + (C1 ’ pl* (U1) Ezt a számítást folytatjuk úgy, hogy minden i-ik dekádvégi t. talajnedvesség az előző dekád t. j talajnedvességének és az i-dik dekád c. csapadéka összegének és a p párolgásnak a különbsége. t. i Ci-1 + (C; Pi> (112) A talaj fedőrétege azonban csak a természetes vizkapacitásig veszi fel talajnedvesség formájában a vizet. Ezen az értéken fölül megindul a viz lejjebb szivárgása a talaj fedőrétegéből a mélyebb rétegekbe Ez a mélybe szivárgás is lassú folyamat. K szivárgási tényező esetében t számítható is, de első közelítésként azt föltételezzük, hogy a többlet fele szivárog mé ybe (Sz.). Ennek megfelelően a (113) képlet igy alakul: ci = Vi + <ci ‘ pi> ha Vi + <ci ' pi)<: wk <113> ci-1 + (ci - p=) - w,. és At. = -----------------2~~— — azaz (114) t. + (c. - p.) "W S = Wk + —---------J-------1---------- ^ t.-l + (VPi)>Wk (U5) 1 52
