Zsuffa István: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
2. A hidrológiai adatok matematikai statisztikai feldolgozása
1. Megvizsgáljuk az észlelési időszak során a vízgyűjtőterületen, ill. a vízfolyáson végbement változások, beavatkozások jellegét és időpontjait. Ezek ismeretében kijelöljük azt az időpontot, amely előtt ill. amely után észlelt adatok esetleg nem tekinthetők homogénnek. Ennél az időpontnál két részre osztjuk az észlelési adatsort. Ha ilyen időpontot nem tudunk kijelölni, az adatsort megfelezzük. 2. A két adatsort külön-külön nagyságrendi sorrendbe rendezzük. Minden adathoz kiszámítjuk azt az összegezett gyakoriságot, amely megadja, hogy a vizsgált időszakban hányszor észleltek olyan vagy annál nagyobb értéket. Ez a relativ összegezett gyakoriság nyilván a nagyságrendi sorba rendezett adatok sorszámának és az illető részadatsor hosszának a hányadosa. Az i-edik adathoz tartozó relativ összegezett gyakoriság r(i) =-j- . (115) 1 n. ahol r(i) az 1. mintából az i-edik Q. értékhez tartozó összegezett gyakoriság, n^ az 1. sz. részminta adatainak száma (XIX. táblázat). Ugyanígy értelmezhető az r2(t)=f .(116) relativ összegezett gyakoriság a második mintarésznél is. 3. AJcét ré.sznüntajgyakorisági eloszlásfüggvényét a nagyságrendi sorba rendezett való szín Hség-i változók (észlelt vízhozamok, vagy vízállások) és a hozzájuk rendelt r^ ill. relativ összegezett gyakoriságok felrakásával megrajzoljuk. A mellékelt ábrán a függőleges tengely a gyakoriságok tengelye, a szakirodalomban a tengelyek megválasztásában nincs, de nem is szükséges egységes szabály. 4. A relativ gyakoriság tengelyével párhuzamosan lemérjük a két gyakorisági eloszlásfüggvény közötti legnagyobb távolságot. (Megjegyezzük, hogy a metszék valamelyik lépcsős görbe egyik töréspontjában kell, hogy legyen!) 5. A leolvasott d metszőkből és a két részadatsor hosszáből, n 1 -bői és n2_ből képezzük az változót. 103
