Zsuffa István: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
A hidrológiai számítási módszerei - Bevezetés
A statisztikai vizsgálatoknak sikeres alkalmazása a mai természet- tudomány egyik legalapvetőbb jellemzője. Enélkiil az atommagfizika, a rakétatechnika, de a mai biológia, vagy lélektan kifejlődése elképzelhetetlen. A természettudományok statisztikai vizsgálati módszerei ki- sérleti eredményeknek a feldolgozását szolgálják. A vizsgálat jellegének megfelelő számú kísérlet elvégzése után a kérdéses összefüggésnek, vagy állapotnak mennyiségi mutatói jól számíthatók. A megbízható eredményhez természetesen jól felépített és megfelelő számban megismételt kísérletet kell végezni. Ha a statisztikai feldolgozás megkívánja, a kísérletek számát növelni, vagy a kísérleteket bizonyos irányban módosítani kell, A hidrológiai folyamatok azonban ilyen kísérleti utón aligha vizsgálhatók. (Az ezzel kapcsolatos vizsgálatoknak, hidrológiai kérdések kismintakisérletek- kel való jellemzésének, gyakorlati jelentősége jelenleg még nem mérhető le.) Közvetlen laboratóriumi kísérletek helyett csak a természet közvetlen megfigyelésére szorítkozhatunk, a statisztikai vizsgálatok során ezeket az észlelési és mérési adatokat kell feldolgoznunk. A hidrológiai statisztikában a természeti jelenségeknek (vízállásoknak, vízhozamoknak, csapadékoknak stb.) észlelési adatait is szokás a kísérletek eredményeinek tekinteni, de ezek a kísérletek (1:1 méretarányú kísérletek) meg nem ismételhetők, számuk a természeti folyamatok sebességének megfelelően csak az észlelési idő előrehaladásának ütemében növelhető, és a statisztikai feldolgozás igényeinek megfelelően ezek a kísérletek nem módosíthatók. A hidrológiai adatok statisztikai feldolgozásának alapvető sajátossága az, hogy a rendelkezésre álló észlelési adatoknak ("kísérletek" eredményeinek) száma, azaz az un. "statisztikai minta" terjedelme, az észlelési időtartamnak megfelelően korlátozott, a vizsgálati anyag mesterségesen nem módósitható, az egyes események meg nem ismételhetők. A legfontosabb észleléseket, a vízállás leolvasásokat és vízhozam - méréseket a sürgető gyakorlati igényeknek megfelelő ütemben inditották meg. A Dunán és a Tiszán például a vízrajzi észlelések az országos méretű ármentesitési munkák idején, mintegy 100 évvel ezelőtt kezdődtek. A kisebb folyók iránti érdeklődés későbbi keletű, vízgyűjtőterületük mellett ezeknek az árterülete is lényegesen kisebb. A vizhasznosi- tás nagyarányú fejlesztése alig 30 éve kezdődött, és mindössze 10 éve fordult a figyelem a kisebb vízfolyások felé. A legkisebb vízfolyások vízkészletének hasznosítása a legutóbb indult meg a tározók építésével. A felsoroltaknak megfelelően a vízrajzi adatgyűjtés, kisebb folyóinkon kb. 30 éve indult meg, de kisebb vízfolyásokon 10 évnél rövidebb észlelési adatsorral kell számolnunk, és patakjainkon az adathiány általános. A statisztikai vizsgálat lehetőségeit tehát sok esetben a részleges vagy teljes észlelési adathiány tovább korlátozza, ill. emiatt statisztikai vizsgálatra nincs is mód.- 8 -
