Zsuffa István: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)
1. Hidrológiai statisztika
viszont rajzoló vízmércével a folyamatos vizállásészlelés is megvalósítható. A vizhozamgörbe segítségével a rajzoló műszer által rajzolt vizállásidő H = H(t) (13) "függvényből" (ahol H a vízállás, t az idő) a H = Q(t) vízhozam-idő függvény is megrajzolható. A 3. ábrából világos, hogy a teljes lefolyt vízmennyiség At intervallumokban lefolyt vízmennyiségek összege. V=lQAt (14) Mivel Q vizhozam At kis értéke esetén is változhat, pontos értéket akkor kapunk, ha At -»-0 határátmenetet alkalmazzuk. Akkor a 3. ábrán is látható módon a "téglányösszeg" a görbe alatti területhez, a szumma pedig határozott integrálhoz tart (3. ábra). U v=Ä?ioAt ■/ <15> t O h li ahol t a kérdéses nap 0 00’, t^ pedig 24 00’ időpontja. A napi középviz- hozam a (12) és (15) képletek összevetéséből Azaz a napi középvizhozam meghatározható a Q = Q(t) vizhozam-idő kapcsolatot mutató ábrából úgy, hogy a görbe alatti területet téglalappal egyenlítjük ki. E téglalap magassága a napi középvizhozam, mert <'l V = V-t Q dt A napi középvizhozamot Q-sal jelöljük, hogy a pillanatnyi vizhozam Q jelétől azt megkülönböztessük. A napi középvizhozam tehát a vizhozam- 36 -
