Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
2. Arvizvédekezés
A felszín alatt képződő lebegő és fenékjég (kásajég) gomolyagokba összeállva a víz felszínére emelkedik. A jég e megjelenési formáját szotyajégnek nevezik. A felszínen a gomolyagok összeverődnek, a levegővel érintkező felületükön felszíni jégréteg keletkezik, jétgátblák alakulnak ki, amelyek a megindult jégzajlás során egymáshoz és a partokhoz ütődnek, surlódnak, lekerekednek. A zajlás kezdetben szórványos, majd a hideg erősödésével egyre sűrűbbé válik. A zajló jégtáblák a folyó jéglevonulás szempontjából legkedvezőtlenebb szelvényeiben (éles kanyarulat, középzátony, meder szűkület) a partok közé ékelődve jégboltozatot alkotva megállnak. Ha jég valahol már megállt, a felülről érkező táblák a jégboltozat- hoz ütődnek, és azt vagy kimozdítják helyéből, vagy fennakadnak rajta és megkezdődik a folyásiránnyal szemben a jégtakaró felépülése, a folyó beáll. A jégtakarót alkotó jégtáblák elhelyezkedése szerint torlódott és • sima jégtakarót különböztetünk meg. Az első általában a sebes, a második a csendes folyású szakaszokon képződik. A jégtakaró kialakulásával a lefolyású viszonyok megváltoznak, a szelvény vizemésztő képessége lényegesen csökken. A viz a jégtakaró alatt csak az esés növelése mellett, azaz duzzasztással folyhat le, amely visszahat a jégtakaró feletti szakaszra. Ennek következtében olyan szelvényekben is képződhet jégboltozat, amelyek egyébként a felülről érkező jéghozamot le tudták volna vezetni. Ilyen esetben már a másodlagos jégboltozat tartja vissza a felülről érkező jeget, és erre támaszkodva épül tovább a folyó jégtakarója. Gyakran előfordul, hogy a jégtakaró hosszabb-rövidebb szakaszon megcsúszik és a jégtáblák a szilárdan álló jégtakaró alá vagy fölé, illetve egymásra torlódnak. Ha az összecsúszott jégtáblák a lefolyási szelvényt nem szűkítik lényegesen jégtorlódásról, jelentős szelvényszüki- tés és ennek következtében nagymértékű duzzasztás esetén pedig jégtorlaszról beszélünk. A beállás során, vagy a jégtakaró megcsúszásakor a folyó hosz- szabb-rövidebb szakaszán szabad vízfelület alakulhat ki. Az ilyen szakaszon a vizrészecskék tulhülnek és a belső jégképződés rendkívül élénk lesz. Ezeket a helyeket "jéggyáraknak'' nevezzük. A képződő szivacsos, kásás szerkezetű gomolyagokba összeverődött jégmasszát a viz a felszínen úszó jégtáblákkal együtt a jégtakaró alá sodorhatja. A jégtakaró alá sodort jégtömeg az átfolyási szelvény jelentős részét elzárva jégdugót hozhat létre. Hirtelen lehűléskor tömegesen keletkező kásajég a magyarországi folyókon nem szokott árvizet előidéző mederelzárást okozni, mivel a téli időszak tipikusan kisvizes időszak, és igy jelentős vízhozamokkal nem kell számolni. Annál gyakoribbak azonban az olyan esetek, amikor a jégtakaró kialakulása után átmeneti felmelegedés következik be, a jégta101
