Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
1. Ármentesités
enyhe ívben kövessék a folyó kanyarulatait. Ha erre nincs mód, meg kell tervezni az árvízi sodorvonalat, és a gátakat ezzel párhuzamosan kell vezetni. Ez az eljárás elsősorban a szeszélyesen kanyargó, ágra szakadozott folyószakaszoknál követendő, ahol az árvíz fő levonulási iránya erősen eltérhet a folyó középvizi medrének irányától. Mindenképpen kerülni kell a hullámtér hirtelen szűkítését, vagy átmenet nélküli kiszélesítését, mivel ezek erősen rontják az árvízi meder hidraulikai viszonyait (8. és 9. ábra). A gátak megfelelő helyszínrajzi vonalozásán túl rendkívül fontos, hogy a hullámtér rendezésével az árvizek zavartalan levonulásához kedvező hidraulikai feltételek alakuljanak ki. Ennek érdekében a gátak megépítésével egyidőben végre kell hajtani a folyó középvizi szabályozását, igy megakadályozva a káros hordalék lerakódást és a jég összetorlódásának lehetőségét az elfajult meder- szakaszokon. A hullámtér-rendezés keretében kell megtervezni a véderdőt is, A véderdő a hullámtér szélesség függvényében változó szélességű. A gát felőli szélét a gáttal, a meder felőli szélét pedig lehetőleg a sodorvonallal párhuzamosan kell kialakítani. Itt is kerülni kell az éles töréseket, kiszögelléseket annak érdekében, hogy a véderdő ne akadályozza, hanem ellenkezőleg, segítse elő az árvíz és a jég zavartalan levonulását. A véderdő sávot két, egymáshoz csatlakozó pásztáből kell kialakítani. A meder felőli oldalon a (teljes szélesség 1/3-1/5 részében) szálerdő üzemmódban kezelt szél- és jégtörő pásztát kell telepíteni. A gát felőli oldalon (a teljes szélesség 2/3-4/5 részében) pedig tarvágásos fejesfa üzemmódban kezelt hullámtörő pásztát kell telepíteni, amelyben a fák koronáját a gát és a hullámtéri terep szintkülönbségétől függően 1,0-1,5 m-rel a mértékadó árvizszint alatt kell kiképezni. Ezen túlmenően - annak érdekében, hogy a gátat a hullámtérre kilépő viz teljes tartományában védjük a hullámveréstől - a hullámtörő pászta töltés felőli szegélyén a tarvágásos fák közé (2-5 sor) földigágas fákat, vagy viz- türő cserjéket kell ültetni. A véderdő sáv átlagos szélessége a Dunán 60 m, a Tiszán 80 m, a többi folyón mintegy 30 m kell legyen. A fafajtákat a hullámtér talajadottságának függvényében kell a viztürő fajták közül kiválogatni. Legjobban beválnak a fűz- és nyár-félék. A keskeny hullámterü folyók hullámterében a véderdőn kívül csak rétgazdálkodást szabad folytami, minden más növényzetet és lefolyást gátló akadályt el kell távolítani. A széles hullámtereken lehetőleg csak erdőgazdálkodást szabad folytatni olyan zárt lombozatu erdők kialakításával, amelyek a feliszapo- lódást elősegítő aljnövényzet kifejlődését megakadályozzák, és amelyeknek telepítési rendszere összhangban van az áramlási viszonyokkal. Ezért az erdőterületek kijelölésénél is kerülni kell az éles kiszögellé42
