Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
1. Ármentesités
állandóan nőtt, a védett árterek népgazdasági értékének rohamos növekedése következtében. Az ármentesitési rendszer folyamatban lévő fejlesztésének célkitűzése az árterek mentesítése az átlagosan 100 évenként egyszer előforduló árvizek kártételei ellen. A különösen nagy értékű területeknek, például Budapest főváros és néhány nagy ipari város, az átlagosan 1000 évenként egyszer előforduló árvizek kártételei elleni védelmét kell biz- tositani. A fejlesztés részben a meglévő árvizvédelmi gátak magasításával és erősítésével, részben - az árvizvédelmi müvek védőképességét meghaladó árvizek kártételeinek csökkentése érdekében - a lokalizációs rendszer bővítésével valósul meg a népgazdaság teherbirókcpességével, és az egyes árvizvédelmi öblözetek gazdasági értékének növekedésével összehangolt ütemben. Az 1950-es évek közepétől tervszerűen végrehajtott fejlesztések eredményeképpen 1975. (IV. ötéves terv) végére az árvizvédelmi gátak mintegy 50%-a épül ki a célkitűzésben előirt mértékben. 1.23. Az ország ármentesitési rendszerbe Magyarország ármentesitésének történetét áttekintve láttuk, hogy a domborzati és gazdasági adottságok - nagykiterjedésü, értékes árterek - miatt már az árvízkárok csökkentésére tett első próbálkozások során is a műszaki beavatkozások módszerét alkalmazták, és az idők folyamán kialakult ármentesitési rendszer szinte kizárólag folyószabályozással valósult meg. Építettek ugyan két kisebb jelentőségű árapasztó csatornát, de ezek a rendszer jellegét nem befolyásolták. A folyók - a Duna, mint főfolyő és vízrendszerének folyója: a Rába, a Rábca, a Sió, a Dráva, a Mura, a Tisza és völgyének folyői: a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Hernád, a Sajó, a Zagyva, a Tárná, a Körösök, a Berettyó és a Maros - mentén kiépült árvizvédelmi gátak hossza kereken 4000 km, melyből 2960 km földgát, 40 km pedig téglából, kőből és betonból épült árvizvédelmi fal. Ezzel szemben, - mint már említettük - összesen két folyón, a Lajtán és a Répcén épült árapasztó csatorna. Az előbbi hossza 13 km, vízszállító képessége 50 m^/s, az utóbbi hossza 10 km, vízszállító képessége 120 m^/s (2. ábra). Szerves részei ezen kívül az ármentesitési rendszernek azok az árvizvédelmi müvek, melyek egy-egy katasztrőfális árvíznél a védett ártérre betört vizek lokalizálására hivatottak azáltal, hogy a vizek szétterülését minél kisebb területre korlátozzák. Összefoglalva, az ország ármentesitési rendszerének felépítése a következő: a) Összefüggő árvizvédelmi gátak épültek a folyók többségének mindkét partján, amelyek aő' országhatárnál csatlakoznak a szomszédos országos gátjaihoz. 20