Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
1. Ármentesités
1.124. Területi védelmi rendszer Egy adott árvizvédelmi öblözet árvizvédelmi müvei általában sohasem nyújtanak teljes védelmet a legnagyobb árvizek ellen, hanem csak egy bizonyos nagyságú árviz kivédésére képesek. (A müvek védőképessége mindig az adott öblözet értékétől és az illető állam gazdasági erejétől stb. függ.) Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az árvizvédelmi müvek védőképességénél nagyobb árvizek érkeznek, mindenképpen számolni kell kiöntésekkel olyan területeken is, amelyeket tulajdonképpen már ármente- sitettek, és igy komoly gazdasági értékek pusztulhatnak el (hazánkban is ez a helyzet). Ebben a helyzetben a feladat az, hogy az árvizvédelmi öb- lözetbe betört vizek kártételeit a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék. Ennek két módja lehet: a szükségtározás és a lokalizálás. A szükségtározás lényege, hogy az árvizi vízhozamnak az árvizvédelmi müvek védőképességét meghaladó részét a folyó mentén, az ár- mentesitett terület viszonylag kis értékű, előre meghatározott, megfelelő védőmüvekkel ellátott részén tározzák. E megoldás alkalmazása kizárólag a kis árvizhozamu, de heves vizjárásu folyókon lehetséges, melyeknél az igen magas szinten lefolyó árvizhozamok levonulása csak néhány óráig, esetleg egy-két napig tart. Ilyen szükségtározó rendszer épült Magyarországon pl. a Körösök völgyében. Az árvizvédelmi öblözetbe betört árvizek lokalizálása háromféle módon történhet: Nagy értékű területek védelme megoldható (például jelentős városok, kiemelt fontosságú ipartelepek esetén) előre megépített körgáttal, amely árvízkatasztrófa esetén ezt az értékes területet megvédi az árviz kártételeitől, és igy tulajdonképpen része az árvizvédelmi rendszernek. Hazánkban több települést véd ilyen körtöltés. Nagy esésű árvizvédelmi öblözetekben, ahol a betört árvizek visz- szatartására vagy szükségtározására éppen a nagy terepesés miatt nincs lehetőség, a víz megfelelő terelésével és mielőbbi befogadóba juttatásá- val lehet a károkat nagymértékben csökkenteni. Ilyen esetekben általában kis magasságú, rövid idejű vízborítással kell számolni. Az elöntött területen lévő települések védelme igy általában kis magasságú, ideiglenes körtöltésekkel biztosítható. Végül a nagykiterjedésü, kis esésű - síkvidéki - ártereken az árvizvédelmi öblözetbe betört vizeknek az egész védett ártéren való szétterülését az öblözetet medencékre osztó közúti és vasúti töltések, vízfolyás és csatorna depóniák, természetes dombvonulatok alkotta tározóterek felhasználásával lehet megakadályozni. A gyakorlatban általában a felsorolt módszerek együttes alkalmazása jöhet számításba. Magyarország valamennyi árvizvédelmi öblöze- tére készült lokalizációs terv. 16
