Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)

I. Folyószabályozás - 1. Ármentesités (nagyvizszabályozás)

A hidraulikus talajtörés szempontjából vizsgálva a kérdést Bligh feltételezte, hogy minden talajfajtára létezik egy olyan kritikus szivárgási sebesség (V.), amelynél a talaj még nem szenved hidraulikus talajtörést. Ha az adott talaj szivárgási tényezője

k. , akkor 1

v. H

I. = -— = —— = konstans í k. B

1 s

(11)

Ezek szerint v., k. és H ismeretében számitható a szükséges — — ~ Bs

B talpszélesség. Bligh a konstans reciprok értékét (C = -j|-)

adta meg különböző talajnemekre, több mint 300 gát vizsgálati adatai alapján.

Lane több okból revizió alá vette Bligh módszerét és részben a szivárgási uthossz számitását, részben a C tényező értékét módositotta. Egyik feltételezése az volt, hogy a k tényező értéke vízszintes szivárgásnál nagyobb, mint függőleges irányú szivárgásnál. Ezért a függőleges irányú szivárgási hosszat a teljes értékével, a vízszintes szivárgási hosszakat pedig csak 1/3 értékével veszi számításba. E szerint a biztonság akkor kielégítő, ha

B-4~ * C (12)- ahol B a redukált szivárgási hossz, s

a C értékeket - Lane szerint - a II. táblázaton mutatjuk be.

A méretezésnek ez a módja általában gazdaságtalan méretekre vezet, mert szükségszerűen a talajtömb legnagyobb C tényezővel jellemzett talajréteg a mértékadó.

Megbízhatóbb, gazdaságosabb eredményt nyújt, ha a töltés alatt átszivárgó viz mentett oldali kilépésénél az egyes rétegekre kifejtett nyomását (felhajtóerőt), illetve az egyes rétegekben kialakuló hidraulikai gradienst vizsgáljuk.

44