Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)
I. Folyószabályozás - 1. Ármentesités (nagyvizszabályozás)
Fel kell hivni a figyelmet arra, hogy a számítási szelvények, illetve számítási szakaszok kiválasztásánál nagy gonddal kell eljárni. Számítási szelvénynek elfajult szelvényt nem szabad választani. A számítási szakaszt pedig úgy kell megválasztani, hogy az esés és a nedvesített szelvény, valamint a vízhozam és a simasági tényező megközelitően állandó legyen, illetőleg fokozatosan változzon. Végül a felszingörbék számításánál mindig szem előtt kell tartani, hogy a közelítően helyes számítás csak a simasági tényező "tényleges" (összetartozó vízhozam-mérésekből és viszintrögzitésekből visszaszámított) értékei alapján várható. Sajnos az osztott szelvénnyel végzendő felszingörbe számítás legnehezebb és legbizonytalanabb kérdése éppen a hullámtér simaságának felvétele. Megbízható mérési adatok hiányában a hullámtér simasága általában csak becsléssel határozható meg. Ennek megfelelően a számított árvízi felszingörbék megbízhatósága is kisebb. Újabban légifelvételek segítségével folynak kísérletek - a hullámterek benőttségének jobb figyelembevételével - a simasági tényező pontosabb becslésére, de ezek eredményei tervezési célra még nem használhatók. A magyarországi medrekre alkalmazható simasági tényezők határértékeit az 1. táblázat tartalmazza. 1.312 A gátak helyszínrajzi vonalvezetése és a hullámtér rendezése Az árvízvédelmi gátak közé szorított folyók árvizeinek zavartalan levezetése jelentős műszaki probléma, melynek sarkalatos kérdése az árvízvédelmi gátak helyes vonalvezetése és a jól rendezett hullámtér. Sajnos a magyarországi árvízvédelmi gátak helyszínrajzi vonalozásának kialakításánál többnyire még a legfontosabb követelményeket sem vették figyelembe, hullámtérrendezésről pedig egyáltalán nem beszélhetünk. Ennek oka részben az egyéni tulajdonérdekek érvényesülése, részben a szükséges anyagi fedezet hiánya volt. A gátak erősítésével egyidőben lehetőleg ezeket a problémákat is meg kell oldani. A gátak helyszínrajzi vonalvezetésénél arra kell törekedni, hogy a gátak nagyjából párhuzamosan haladjanak a folyó medrével, illetőleg enyhe ívben kövessék a folyó kanyarulatait. Ha erre nincs mód, meg kell tervezni az árvízi sodorvonalat, és a gátakat ezzel párhuzamosan kell vezetni. Ez az eljárás elsősorban a szeszélyesen kanyargó, ágakra szakadozott folyószakaszoknál követendő, ahol az árvíz fő levonulási iránya erősen eltérhet a folyó közép- vizi medrének irányától. Mindenképpen kerülni kell a hullámtér hirtelen szűkítését, vagy átmenet nélküli kiszélesítését, mivel ezek erősen rontják az árvízi meder hidraulikai viszonyait (8. és 9. ábra). \ 35
