Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)

I. Folyószabályozás - 2. Közép- és kisvizszabályozás

felső böge

£~e/so

Ahó fő

68. ábra

Hajózsilip távlati képe

A kapuszerkezet alaptípusai a kővetkezők: támkapu, süllyesztőkapu, emelőkapuf billenőkapu, tolókapu. Ezek közül hagyományos szerkezetnek tekinthető a támkapu, amelynek a kialakítása és méretezése, mozgatása viszonylag egyszerű. Hátránya viszont, hogy csak teljesen kiegyenlített vizszint mellett lehet nyitni és zárni. A többi kaputipus kisebb, vagy nagyobb vizszintkülönbség mellett is nyitható. Ennek hordalékos folyókon van jelentősége, ha a hajózsilip is résztvesz az árvíz levezetésében.

A töltés rendszere lehet oldaltöltés, fenéktöltés és homloktöltés. A töltés rendszerének nagy szerepe van a biztonságos és gyors átzsilipelésben, végeredményben tehát a hajózsilip teljesítőképességében. A legfontosabb követelmény az örvénylések és a viz- lengések kialakulásának megakadályozása. Ebből a szempontból a legelőnyösebb a fenéktöltés és a legkevésbé jó a homloktöltés.

A levegőbeszivás és a káros rezgések elkerülése végett célszerű a töltőcsatornákat mélyen az alvizszint alatt vezetni.

Nagyobb vízlépcsők legyőzésére a hajózsilip már nem alkalmas, ezért ilyen esetekben az úgynevezett hajóemelő müvet alkalmazzák, amelyik lehet függőleges (hajólift) vagy ferde (sikló) pályás. A hajóemelőmü jelentős előnye, hogy nem jár vízveszteséggel, továbbá az, hogy a hajót gyorsan lehet nagy magasságra felemelni.

200