Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)
I. Folyószabályozás - 2. Közép- és kisvizszabályozás
Ha a csatornázott folyó hajózható, vagy éppen a csatornázással kivánjuk a hajózás feltételeit megteremteni, akkor gondoskodni kell arról, hogy a hajók átjuthassanak a vizlépcsőn. Ezt vagy hajózsilip, vagy hajóemelő mü épitésével lehet megoldani. A kettő közül a hajózsilip a gyakoribb. Gyakori eset, hogy a folyó vizhozama lehetővé teszi a viz- erőhasznositást. Ha a gazdaságossági számitások kedvező eredményt adnak, akkor a vizlépcsőbe vizerőtelep beépitésére is sor kerülhet. A vízlépcső tehát a duzzasztómű, a hajózsilip és a vizerőtelep valamilyen kombinációjából áll. A folyócsatornázás megvalósítása során az egyes müvek megvalósulhatnak egyidőben, vagy külön-külön alkothatnak egy összefüggő műtárgy együttest, de különállóan is megépithetők. (67. ábra) A felsorolt megoldások között a választást az igények mérlegelése után gazdaságossági számítás alapján lehet elvégezni. Ez a folyamat tulajdonképpen maga a tervezés. I Alsó várakozóhely Felső várakozóhely Duzzasztómű 67. ábra Hajózsilip és duzzasztómű csatlakozás 2.91 A vízlépcsők helyének kiválasztása A vízlépcsők helyét elsősorban a kielégítendő igények szabják meg. Célszerű az olyan telepítés, ahol a lehető legnagyobb vizszint különbség állítható elő. Erre a legalkalmasabb helyeket a folyóvölgy szűkületei kínálják. A magas duzzasztás esetén figyelemmel kell lenni a környezeti hatásokra is, mert az ezekkel kapcsolatos költségek a mü gazdaságossági mutatóit rontják. Energetikai célra kedvező a magas duzzasztás, ha a járulékos költségek nem túl magasak. Energetikai hasznosításra vagy hajózási célra épült vízlépcsőket célszerű a nagyobb mellékfolyók torkolata alá helyezni. Ez a megoldás azonban a partokat meghaladó duzzasztás esetén 196
