Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
3. A vízkészlet-vízigény egyensúly szabályozása
84 A lebontást lehetővé tevő vagy elősegítő tényezők a hőmérséklet, bizonyos élőlények számára táplálékul alkalmas .hozzáférhető ("bomló", "rothadó") szerves anyagok és un. hetarotróf (szerves anyaggal élő) szervezetek jelenléte. Ebbe a kategóriába tartozik a klasszikus, szervesanyag-tartalmu vizszeny- nyezés, legszembetűnőbb következménye az oxigénhiány és ellene dolgozik a vizek természetes tisztulása. Toxicitás a viz mérgezőképesBége, ami mérgek jelenlétén múlik. Ezek a vizi ekoszisztéma élőlényeinek működését csökkentik vagy elpusztítják őket. Nemcsak a vizet használó ember és haszonállatok egészségét és életét fenyegetik, hanem veszélyeztetik a viz természetesen öntisztulpképességét is. A négy csoport szorosan összefügg egymással. A szerves szennyvízzel terhelt, nagy szaprobitásfoku vizekben a szerves anyagokat a vizben élő heterotróf élőlények bontják, ásványo- sitják, a mineralizált vegyületek azután a viz trofitását növelik: a szervetlen vegyületekkel dusitott vizben sok alga- szervesanvag keletkezik, ami vagy maga okoz kellemetlenséget, vagy pusztulása után a szaprobitáshoz hasonló helyzetet teremt. A szaprobitást növelő szerves vegyületek maguk nem mérgezők, de a rajtuk élő mikroorganizmusok nagy mennyiségű oxigént használnak, ami oxigényhiányt okozhat és sokféle élőlény halálához vagy elvándorlásához vezet. Az igy redukálóvá váló környezetben különféle bomlástermékek (ammónia, kénhidrogén) keletkezhetnek, melyek bizonyos körülmények között a viz mérgezőképességét okozzák. A viz toxicitésa a természetes tisztulás bénitásával megakadályozhatja a szaprobitás csökkenését és a trofitás emelkedését, stb. Az egyes csoportokon belül tiz fokozatot különböztetnek meg (Eelföldy, 1974). A halobitás esetén például az I. osztályú viz halobitás-foka 1-3, ami megfelel 0-500 mg/1 összsó- tartalomnak és mintegy 1000.10 ^ .ohm cm-^—nél kisebb e—
